Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 10. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Anyagi gondok

406 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE írhatnék a magyar középiskolai tanárság e helyzetéről tragikomédiát. Mert lehet ezen nevetni is, de könnyhullató szemekkel, amúgy magya­rosan : sírvavigadni Tudom, hogy a laikus közvélemény könnyen azt fogja mondani • a tanárok megint panaszkodnak; pedig először is, mondja a közvéle­mény, ha más tisztviselői ágazattól levontak a fizetésből 10—12 °lo-ot, akkor egészen természetes, ha a tanároknál is megteszik ' ugyanazt : másodszor, ha hetenként 4 órával többet dolgoznak a tanárok a mainál, abba csak nem fognak belehalni és ha más közalkalmazott kibírja ja negyvenévi szolgálatot, akkor miért ne bírná ki egy tanár ? Kedves Közvélemény, származtál légyen bár magas vagy alacsony helyről, szörnyen tévedsz. A tanárok fizetését bizony legalább az alsóbb kategóriákban megkímélhették volna a csökkentéstől, hiszen a tanárok fizetése az elmúlt másfél évtized alatt jelentékenyen elmaradt a többi, hasonló képzettségű tisztviselői-ágazatok fizetése mögött. A világháború előtt mindig azt követeltük és nagyjában el is értük, hogy az első­­folyamodású bírákkal, tehát a törvényszéki bírókkal legyen egyenlő fizetésünk. S hol vagyunk ma ettől? Ma általánosságban a közép­iskolai tanár 35 évi szolgálat után majdnem ott végzi, ahol az újonnan kinevezett járásbíró kezdi. Vagy más példák: a debreceni ref. gimn. igazgatója ugyanannyi fizetést kap, mintha tanár maradt volna, tehát egy 17 osztályos 900 növendékű intézetet ingyen vezet, holott ugyan­akkor több vidéki mezőváros járásbirósági elnökének méltóságas címe és legalább másfélszer annyi fizetése van; a pápai ref. gimn. igazga­tója pedig éppen kevesebbet kap díszes állásában, mert maradt a VII. 1-ben, holott mint tanár előlépett volna már a VI. 3-ba; a debreceni ref. gimn.-ban a 8 helyettes tanár közül egyik, 7 év óta szolgál okle­véllel s még csak távoli reménye sem lehet egyelőre arra, hogy rendes tanár legyen belőle, stb. Tehát kedves Közvélemény, a kinevezés, az előléptetés, a megbecsülés, mondjuk így: az adás mértéke nálunk kisebb, mint más szerencsésebb csoportjainál a tisztviselőknek, ebből pedig csak néminemű igazságossággal és logikával is az következett volna, hogy az elvétel mértéke is kisebb legyen, mint másutt. Pl. a helyettes tanároktól nem lett volna szabad levonni semmit. Az előbb említett helyettes tanár, akinek felesége és 2 kis gyermeke van, a levonás előtt havonként 134 pengőt kapott fizetésben, de most csak 120 pengőt kap: kérdem, annyira koldus a magyar állam, hogy erre a havi 13 pengőre is rá van szorulva? Még ha 1000 helyettes tanár van is összesen nálunk, még akkor is az a 13.000 pengő megszerez­hető máshonnan, nem a lyukas zsebekből: tessék csak az álláshalmo­zásokat megszüntetni és a havi fizetéseket (mindenféle járulékot, pót­lékot, napidíjat, jelenléti jegyet, kiszállási költséget, stb. stb. beleértve) maximálni, pl. úgy, hogy ebben az ínséges világban semmiféle köz­vagy magánalkalmazott ne kaphasson többet, mint a miniszterelnök. Állítom, hogy ezzel a két intézkedéssel feleslegessé válnék az, hogy nyomorgó emberektől és családoktól vegyünk el néhány pengőket ugyanakkor, mikor másoknál felesleges ezreket hagyunk meg.

Next

/
Thumbnails
Contents