Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 9. szám - Péterffy László: Irodalmunk tanítása
392 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE . . . még alig izlelé Neklárát ajakam, még alig illetém[egy-két zsenge virágait. Alig élveztem az élet örömeit. Sem béhunyt szememet föl nem igézheti Lollim barna szemöldöke . . . Ha a költő meghalt, fel nem támaszthatja többé semmi földi hatalom. 3. Analízis. (Vezető kérdések feladása a költemény gondolatmenetének megmegállapítása végett.) 4. szintézis. (A költemény gondolatmenete), A nyár dísze: a fák lombsátora lehullott. Az éneklő madarak melegebb tájakra költöztek. A rét sem illatoz többé sok ezer virágtól. Minden néma és kihall. Némaság borong a hegyoldalakon is, pedig ezek nem is olyan régen a vidám szüreteink dalától voltak hangosak, A természet haldoklása a költőt az élet rövidségére, a múlandóságra emékezteti. Alig élt, alig élvezte az élet örömeit, s máris távoznia kell oda, ahonnan nincs visszatérés. 5. Befejező lépés. Elmélyítés. (A költő és műve. Esztétikai tanulságok, sbt.) A költőt a természet lassú haldoklása mélabús sejtelmekkel tölti el. Arra gondol, hogy nemsokára neki is el kell múlnia, mert a földön minden múlandó, Még fiatal, még tud gyönyrködni az álét áldásaiban, de az ifjúság tünékeny, „a szárnyas idő hirtelen elrepül“, s neki követni kell a természetet a halálba, ahonnan nem támaszthatja fel többé semmi földi hatalom. A múlandóság okozta halk szomorúságot öntötte formába e költeményében Berzsenyi. A tartalomhoz jól simul a klaszikus versforma. Asklepiadesi strófákban van írva. Az ilyen költemény, melynek halk szomorúság, csendes bánat a tárgya, elégia. Stb. A didaktikai vezérkönyv kérdésének sikeres megoldása nem egy olyan panasznak venné élét, melyet a szüleközönség jogosan vagy jogtalanul a tankönyvek ellen támaszt. Általános a panasz pl. ellenük, hogy megfizethetetlenül terjedelmesek. Terjedelmesek, mert sok olyan részletet ölelnek fel, melyek voltaképen nem is a tanuló, hanem a tanár lelki ügye. A Prónai és Szabó-féle olvasókönyv az olvasmányok végére függeléket illeszt. E függelék három részben tartalmazza 1. az olvasmány elég bő tartalmát, 2. magyarázatát, 3. azokat a kérdéseket, melyeket a tanárnak kell a tanulóhoz intéznie az analízis során. Mondanom sem kell, hogy ez a függelék nagyon hasznos, de minthogy elsősorban a tanárt illeti, nem Unkönvbe, hanem a tanár kizárólagos használatára készült vezérkönyvbe való. Ha ez a vezérkönyv valamikor elkészülne, a tankönyvek sok oda nem való részlettől szabadulnának me, s ha megszabadulnának, nemcsak terjedelmük, hanem áruk is csökkenne. Dolgozatom végéhez jutottam. ígéretem szerint még azokra a szempontokra kell röviden rámutatnonm, amelyek az immár elkerülhetetlen redukcióhoz, vezető elvül kínálkozhatnak. Ilyennek vehetjük mindjárt azt az eljárást, melyet itt-ott külföldön alkalmaznak a középfokú oktatásban. Ez abban áll, hogy az irodalomtörténetet lazán összefüggő képekben mutatják be a tanulóknak olyan módon, hogy az egymásután sorakozó képekbe, mint keretbe, illesztik bele az irodalomtörténeti korok reprezentáns nagyjait. Ezt a módot azonban nem tudnám nyugodt lélekkel ajánlani. Megbontja az irodalomtörténet nagy gondal felépített egységét, így a fejlődés gondolatának nevelő értékét elhomályosítja, Még ennél is nagyobb hátránya az, hogy kirostálja a korszakokból a kisebb jelentőségű írókat, ennek következtében a tanulók irodalmi szemléletében a relátivitás elve nem érvényesülhet kellő mértékben. Mihez mérjék a nagyokat, ha kisebbeket nem ismernek ? Célravezetőbbnek mutatkozik egy másik szempont. Irodalomtörté
