Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 9. szám - Losonczi Zoltán: A magyar irodalmi nyelv és stílus történetének tanításáról
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 384 egész esztendőt szánunk, az írásbeli kifejezésben már az első hónapokban úgy ellenőrizzük növendékeinket, mintha birtokában lennénk minden idevágó ismeretnek. Még nem kérdezhetjük meg tőlük, hogy milyen pl. az okhatározói mellékmondat, de elvárjuk, hogy dolgozatának okhatározói mellékmondatos szerkezete kiegyensúlyozottan álljon a maga lábán. A nyelvtan tanításban nagyon is bizalmatlanok vagyunk az elemi iskolával szemben, hiszen ezért kezdjük az egészet újra és pedig a legelemibb módokon, a fogalmazásban ellenben azt hisszük, hogy az elemi iskola már mindent elvégzett előttünk. E fonák helyzetet meg kell szüntetnünk. A nyelvtani ismeretnek, a lassan-lassan fogalmivá levő nyelvszemléletnek és a stílustanításnak egymással párhuzamosan kell haladnia. Amint az intellektuális fogalmakban megelégszünk a minden osztályra elosztott mennyiséggel, úgy a stílusképzésben is elégedjünk meg egy céltudatosan kinevelhető minimummal. A következő években majd új, fokozott feladatok állnak elénk s ezekben jogaikhoz, mért szerephez jutnak az írásos kifejezés formális mozzanatai is, de itt a legalsó fokon nem lehet más teendőnk, mint a primér stílképző erőnek, az önkifejezés vágyának felszabadítása és irányítása. A „wem das Herz voll ist .." igazsága a stílnevelésben is áll. Kerecsényi Dezső. A magyar irodalmi nyelv és stílus történetének tanításáról. Középiskolai tantervűnk az irodalomtörténeti tanítás egyik feladatául a magyar irodalmi ízlés, nyelv és stílus fejlődésének tárgyalását tűzi ki. E kérdésekre vonatkozólag azonban összefoglaló munka nem áll rendelkezésünkre, sőt a módszeresebb részletkutatás is csak a legújabb időben indult meg. Itt tehát nem csupán az a kérdés merül fel, mit válogassunk ki az anyagból, s ezt azután mi módon sajátíttassuk el, hanem az is, hogy milyen tudományos megállapításokra támaszkodjunk. A következőkben az irodalmi nyelv és stílus tanítására vonatkozólag kívánunk néhány szempontra rámutatni, s ezekkel kapcsolatban vázlatos áttekintést nyújtunk a tárgyalható anyagról. Az ízlés kérdésére csupán annyiban térünk rá, amennyiben az a stílussal összefügg. Mindenekelőtt helyeselnünk kell azt, hogy új tantervűnk különbséget tesz irodalmi nyelv és stílus között. Bár bizonyos, hogy a kettő egymással szorosan összefügg, mindazonáltal mégsem azonos. Az irodalmi nyelv maga a nyers nyelvi anyag: hang-, alak- és mondattani sajátságok, szó- és szóláskincs, úgy, amint ezek az irodalomban megállapodtak. A stílus viszont elsősorban e nyelvi sajátságokban rejlő
