Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 9. szám - Dr. Mohr Győző: Ady Endre két irodalmi óra keretében
362 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Ady Endre két irodalmi óra keretében. Szerkesztői felszólításra szóltam tavaly a tárgyhoz egy fővárosi lapban. Szándékom volt a kérdést összehasonlító irodalomtörténeti módon megvilágítani azzal a céllal, hogy az iskolában is használható legyen. Annyira benne van a köztudatban az Adyzmus, hogy preventív okokból is tanácsos vele már az iskolában foglalkozni, nem szólva arról, hogy Ady jelentőségét nem mérlegelni, akár tetszik, akár nem tetszik, káros struccpolitika ... Egy tanítási órára terveztem az idevágó szemelvények olvasását az iskolában és egy órára a szintézisét az olvasás közben tett — utólag főszempontok szerint rendezendő — megjegyzéseknek. A szemelvények kiválasztását három vallomásos költeménye kivételével a tanárra bizom. Természetesen tárgyilagossággal, amire az iskola szentsége kötelez, szóltam, akár a csillagász, ki új üstököst ismertet. Vártam szenvedélyes választ. Nem is maradt el. „Oly sajtószervet, amely Adyt védi“, nem támogathat ez az előfizető". Ez jel volt arra, hogy még szigorúbb tárgyilagosságra törekedtem. Megtettem az alábbiakban. Szükség esetén még szigorúbbra redőzhetem arcomat de a lényeg változatlan marad : az első elgondolásom szerint. Tehetem. Ellenkezőkkel szemben számos fölöttébb értékelő megnyilatkozást hallottam — éppen szakférfiak részéről, akik már föl is használták elmélkedéseimet az iskolában, Természetesen egyéniségükkel színezve és bővítve utalásaimat. Utalásaimat — többet a tér szűke és az a megfontolás nem enged, hogy sok részletben oly egyéni a művészeti beidegzés, főleg a tanári lélekben, hogy inkább nyűgként hatna a több. Csak fővallomásos költeményeire hivatkozom ; ezek körébe számos mást is be lehet vonni a szemelvények olvasásakor. A didaktikai értéket nem is a részleteken történt kidolgozás méri, inkább a nagykeretü szűkszavúság. Ezzel a megfontolással kapcsolódom a testvértanáregyesület magasszínvonalú munkájába, amelynek regisztrálását oly nagy örömmel olvastam a legutolsó számunkban. Kezdem. A művész célja a szép alkotás. Az alkotás hangsúlyozásával jelezzük benfoglalólag az eredetiséget is, ami a művészet egyik főjellemzője. Leonardo da Vinci kedvenc mondása volt, hogy a művésznek újat kell adnia, miként a természetnek. — Néha tartalomban, néha formában, néha mindkettőben, Az újnak, az eredetinek meglátása, átélése: ez az ihlet dolga. Ennek megformálása a közlés belső kényszerűségéből folyik. Az új meglátás és a megformálásának az összhangja mértéket ad a művészi alkotás átértékelésére. Minél eredetibb meglátású a tartalom a szép örök törvényeinek a körén belül és minél rászabottabb a formája, annál jelentősebb a művész alkotása, Világos, hogy nem minden eredeti meglátás éj új alak esketik keretünkbe — bár már szóltak a rút esztétikájáról is, mi célunkhoz
