Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 9. szám - Zsigmond Ferenc: A magyar irodalomtörténet-tanítás alkalomszerű problémája
360 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE nem tud igazán nyugodt lélekkel végleges határozatot hozni. Legfőbb szaktestületünk e hosszas várakozásának véleményem szerint egyik főoka az a tekintély-parancsoló nagy érték, amelyet mindenkinek el kell ismerni a Pintér-féle tankönyvről. Lehetetlen meg nem hajolni Pintér óriási tudása és a tárgyilagos igazságra való nemes törekvése előtt. Szerintem nincs is az ő tankönyvében olyasmi, ami bánthatna bennünket. De természetesen Pintér Jenőt a reformátusok mégsem érezhetik annyira magukénak, mint Beöthy Zsoltot. Beöthy Zsolt Irodalomtörténetéhez fogható jelentőségű magyar tankönyv aligha volt még s talán nem is lesz soha. Csaknem félévszázadon át társtalan magasságba emelkedett ki tankönyveink tömegéből s középiskolai magyar irodalomtörténeti oktatásunknak kivételes színvonalat biztosított, hiszen ez a kézikönyv évtizeden át egyúttal a legjobb tudományos munka is volt a maga nemében; művészi választékosságú és lendületű stílusa nemzedékek gondolkozására és fogalmazó módjára rányomta a maga bélyegét. A református középiskolák különösen is átérezték Beöthy könyvének korszakos értékét, saját világnézetüknek ezt a rendkívüli becsű kikristályosodását. Világnézet és tudományosság tekintetében a Beöthy-féle tankönyv tökéletesen kielégítő ránk nézve, sőt az utóbbi szempont túlságosan is érvényesül benne, úgyhogy ez a tudós erény pedagógiai szempontból súlyos teherként nehezedik az iskola életére. 3. Mikor Beöthy Irodalomtörténetének első kiadása megjelent, Arany János még életben volt! Mennyi idő telt el s mi minden történt velünk azóta ! Beöthy előadásmódjának színpompás retorikája egyre kirívóbbá válik a modern oktatás közvetlenségre törekvő, egyszerűbb, szürkébb világában. Beöthy könyvének az volt a virágkora, mikor a tanárok és diákok szóról szóra tudták elejétől végig s egy közepes tanulóra nézve is már szégyen lett volna így nem tudnia. Ma azonban a középiskolai növendéknek sokkal több elfoglaltsága van a rendes tantárgyak tanulása mellett, mint 15 — 30 esztendővel ezelőtt, aztán a modern didaktikai módszer sem kedvez ma már a hosszabb, lendületes leckefelmondásnak. De túlságos terhet jelent Beöthy tankönyvének az anyaga is. A VII. osztályos rész olyan bő, hogy heti három órán csak megállás nélküli, erőltetett tempóban végezhetünk vele, nem pedig úgy, hogy a tanulónak ideje legyen a naiv kezdetlegességű munkákkal a történelmi érzék nyugodt kalauzolása közben megbarátkoznia. Kéky Lajost e kötet átdolgozásakor nem az anyag megrostálásának, hanem a nagynevű szerző iránti kegyeletnek a szempontja vezette; a Beöthy szövegét változatlanul hagyta, csupán világirodalmi áttekintésekkel egészítette ki; így a könyv tudományos értékét még növelte, de iskolai használhatóságát még inkább megnehezítette. — Pedig az I, kötet anyagának megrostálása nemcsak önmaga miatt volna szükséges, hanem a II. kötet tartalmának még nagyobb zsúfoltsága miatt is. A legutóbbi iskolai évben is vita tárgya volt több helyen, a Debreceni Tanári Körben is, hogy miképpen lehetne segíteni azon a — mondhatni — tarthatatlan
