Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 8. szám - Megjegyzések
PkOTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 351 pedig a tanárság lelki harmóniájára olyan nagyon nagy szükség volna, mikor az elmúlt esztendők alatt amúgy is annyi megalázásban volt részünk, valóban méltán szisszenünk fel. Zajt nem ütünk - nincs értelme. De — remélem, a D. P. L. cikkírója igazat fog adni nekünk ebben — felesleges, időszerűtlen és indokolatlan túlbuzgóságnak véljük, hogy minden óriási társadalmi újítást mirajtunk, védtelen tanárokon próbálnak ki — s aztán tovább nem is haladnak a reformokkal. A tanárság amúgy is nagyon félszeg lények gyűjtőfogalmaként szerepel — így még jobban elvadítanak bennünket a társadalomtól. Ez a módszer kétféle tanártípust termelhet ki: a lefojtott nyugtalanságtól égő, robbanó szívét alig takargató forradalmártanárt, vagy a jámbor arccal, álszent mosolygással hajbókoló engedelmes „jó fiú“-t. A protestáns tanárság hagyományai mások. Mi tanárokul is egyéniségek óhajtunk maradni, egyenjogú tagjai a m;gyar művelt középosztálynak, a hazának pedig olyan tagjai, akik hihetnek a maguk munkájának az értékében. Azzal, hogy elveszik tőlünk ezt a hitünket, elveszik az életünk értelmét, előre letörik munkánk gyümölcseit, meddőségre kárhoztatnak. Nem a cím tesz bennünket valamivé, de a cím elvétele arra akar rámutatni, hogy nem vagyunk eléggé értékes tényezői a magyar közéletnek. És csak az a fájdalmas dolog, hogy a tanárság védelmére nekünk kell előállanunk — holott tisztesség szerint azoknak a kötelessége volna ez, akik egyéni tehetségeik kifejlesztését nem legutolsó sorban a diákjaiért életét adó tanárnak köszönhetik. Soós Béla. Még egyszer a kötelező fílmoktatás! A nagy pénzügyi válság következményeképpen mindenki takarékoskodik. Még az sem akarja pénzét forgalomba hozni, aki tehetné. Gazdag emberek gyalog vagy villamoson járnak, s hozzájuk hasonló a Magyar-Holland kultúrgazdasági részvénytársaság, mely a kötelező film oktatást privilegizálja már évek óta. O is szükségesnek látta megszólalni és értesítette az iskolák igazgatóit arról, hogy „a nehéz gazdasági viszonyok miatt" nem adhatja meg ezentúl az előadások előadóinak az eddigi 10 P-t, hanem csak a miniszter által elrendelt 4 P-t hajlandó kifizetni, de kegyesen hozzáteszi, hogy amenyiben 600-nál több hallgató lenne, akkor 6 P t ad. (Talán soha sincs ennyi hallgató együtt!) Nem is szólva arról, hogy a derék testület velünk, autonóm felekezeti iskolákkal is egyenesen, főhatóságunk kikerülésével levelezik, maga ez a takarékoskodási tény egyenesen felháborító. Hát nem elég hasznott húzott a Magyar-Holland eddig is, hát olcsóbban adja-e ez évben a filmoktatást, mint eddig, nem hajtja-e be az iskolákon az ú. n. köteles díjakat? Miért akar éppen a tanárokon takarékoskodni! Takarékoskodjék ott, hol díjakat elenged, de ne a teljes fizetőkön! Hiszen megtehetné egy-egy tanári testület, hogy azért a díjért nem ad előadót, de akkor akadnak a Magyar- Holland emberei között és érdekköréből elegen, kik 4 P-ért is vállalkoznak. Nem is ennek az összegnek kicsisége háborít fel, hanem az az eljárás, amely indokolatlanul foszt meg derék kullúrmunkás tanárokat egy elég jó mellékjövedelemtől. Persze, ez ellen a társaságot favorizálóknak
