Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 8. szám - Dr. Czirbusz Endre: A történelem tanítása a középiskolában
344 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE gógiai fogással, ügyes ötlettel, alkalmas analógiával juthat közelebb céljához. Sajnálatos tény az, hogy ha bármily alapos szaktudással ül is a fiatal történelem tanár oklevele megszerzése után a kathedrára, csekély pedagógiai felkészültséggel indul neki pályájának. Itt azután gyakran hajlamos a szónokiasságra, a bőbeszédűségre s bár előadásai talán szépek, de tanítványait nem vonja be kellőképpen a munkába, mert — csak: „magyaráz“. Csak ő maga dolgozik, tanítványai hallgatnak. Leginkább hajlamos egykori történelem tanárának módszerét utánozni. Legtöbbször „kísérleti nyulak" tanítványai, s amikor rájött arra, hogy melyik a helyes módszer, már megcsontosodott a rosszban, azt többé levetni nem bírja: modorossá lesz, unottá válik tanítványai előtt. Miért ? Mert kellő gyakorlati pedagógiai irányítást sohasem kapott. Kimondhatjuk bátran: ha valaki Istenadta rátermettsége folytán ki nem alakítja — ha véletlenül rájön — helyes módszerét, bár lehet tiszteletreméltó tudós ember, de tanító művésze, igazi mestere tudományának nem lesz soha. Pedig a kor, amidőn az elemi iskoláztatás terén a ú. n. munkaiskola típusa már kialakult, bennünket is új feladatok elé állít. Ma, amikor tanulóinknak iskolán kívül oly nagy az elfoglaltsága, hogy az otthoni tanulásra szánt ideje folyton kevesebb s a túlterhelés kérdése forog fenn, a cél nem lehet más, mint az, hogy az anyagot, amennyire csak képesek vagyunk, már az iskolában elsajátíttassuk, be is gyakoroltassuk. Ez nem könnyű feladat, ehhez megfelelő módszer és fokozott munka kell. Ne felejtsük el, hogy ilyen fogalmaknak, mint: társadalom, eszme, intézmény, alkotmány, gazdasági rendszer, kultúra, civilizáció, monarchia, bürokrácia, jog stb. jó nagy részét már az alsó fokon, az anyag feldolgozása közben tisztáznia kell a tanárnak, egyébként végig hiányos marad tanítása. De vájjon, ha mindent meg megtett is, mondhatja-e igaz lelkíismerettel, hogy tanítványainak helyes fogalma van a fenti elvont képzetekről. Tárgyunk tanításánál igen fontos az alábbiak figyelembevétele: 1. Létesítsünk kapcsolatot a már eddig tanult anyaggal. 2. Fejtegetéseinket szigorúan következetes logikával építsük fel és rendszerezzük. 3. Azokat a részeket, amelyekről feltételezzük, hogy a tanuló tudja, a világért se a tanár mondja el. Hagyja a tanulóra. Ezzel színesebbé, változatosabbá tesszük tanításunkat. (Osztályfoglalkoztatás.) Szálljon le a tanár a katedráról, ne féljen tanítványai közé lépni, beszélgessen velük a problémáról. Lesz még így is bő alkalma a szép előadás formájának bemutatására s a számonkérés könnyebb részleteinél maga is adjon erre alkalmat tanítványainak, hogy előadó készségük növekedjék. 4. Minden órán létesítsünk kapcsolatot a magyar történelemmel! 5. Minden létező analógiát használjunk fel tanításunkban s ezeket előre gondoljuk ki. (A számonkérésnél is!) 6. A rendelkezésünkre álló tanítási eszközöket feltétlenül használjuk is.
