Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 8. szám - H. Fekete Péter: Szemléltető eljárás a történelemtanításban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 339 egyidejűleg készülő vázlatok. Nem parádés készítmények ezek, hanem a tanítást, később a felelést kísérő, eseményszínhelyet rögzítő táblai és füzetrajzok. Például a magyar történelemhez az első ilyen vázlat készül az őshazáról, s a mai hazába való vándorlásról, melynek útvonalát és állomáshelyeit nem elég a térképen megmutatni, henem meg kell azt rajzolni és rajzoltatni, egyszerű vázlatos térkép készül erről, minden aprólékosságra, minden részletezésré törekvés nélkül, amelyre sem szükség, sem idő nincsen. Ez a térkép a tanár előadásának illusztrálásává válik. E térkép készítése által a tanuló mintegy átéli, mert végigcselekszi azt a történelmi folyamatot, amelyről sok tanteremben olyan ékesen szavalnak, mégsem válik az a tanuló részére élménnyé, mert az előadásnak a tanuló csak passiv, ha ugyan nem szundikáló részese, mert cselekvő munkára az az előadás őt sem nem buzdította, sem nem kényszerítette. Kiegészül még e térkép, hogy a történelmi folyamat teljes legyen, a honfoglalás térképével. E térképkészítés természetesen folyik a tanítás egész folyamán. Mikor a honfoglalással végeztem, fehér írópapirra, melyet olyan nagyra vágatok le, hogy középen összehajtva a tankönyv lapjainak nagyságát ne haladja túl, (mert ennek állandóan a tankönyvben kell lenni), megrajzoltatom az ország határvonalát s a nagyobb folyóvizeket. E térkép aztán óráról-órára népesedikbe a történelmi események színhelyeivel. Egy ilyen vázlat járja az Árpádkorban; a mohácsi vészig terjedő korról aztán másik készül. Az események színhelyének jelzésére a városnevek kezdőbetűit használom. Ahol több esemény játszódik le, a városnév mellé felíratom az évszámot, ha az fontos; ha nem az, akkor minden esemény kap a város körül egy-egy pontot. Amint készül e térkép a tanár tanítása alkalmával, úgy rajzolja azt fel a tanuló felelés közben is a táblára. Az ismétléskor is jól lehet használni e vázlatokat. Előveszik a tanulók a térképvázlatukat, olvassák a felrajzolt helyneveket s elmondják, hogy milyen esemény zajlott le ott. Ezzel az eljárással a történelmi földrajzi ismeretek biztosabbakká válnak, s kevésbbé fog megtörténni, hogy miközben a tanuló hosszasan felel a mohácsi csatáról, ne tudja megmutatni a térképen, hogy hol van Mohács, mint az megtörtént egyik iskola érettségiző tanulójával. A szemléltető oktatás megkívánja, hogy mennél több eredeti történelmi emléket mutassunk be. E célra valók a könnyen beszerezhető kisebb történelmi emlékek, leletek, őskori eszközök, érmek, diplomák stb. Ezeket, mint helyi emlékeket az iskola van hivatva összegyűjteni s az iskolai múzeumban (szertár) elhelyezni. A gyűjtésbe feltétlenül be kell vonni az iskola tanuló seregét. Ezáltal megint cselekvő szerepet kap a tanuló, s a munkaiskola (Arbeitschule) követelményeinek tesz eleget a tanár. — Ami ilyen apró történelmi emlék a helyi gyűjtéssel nem szerezhető be, meg kell vásárolni. Egy-egy őskori tárgyat, érmet stb. hivatásos régiségkereskedőktől be lehet, sőt be is kell szerezni. Ha a fizikai szertárra jutnak százak évenként, jusson erre a célra is. A legelső magyar pénzt I. István denárát 2—3, az első magyar aranyat
