Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 8. szám - Tóth Etelka: Történelemóra a leánygimn. VII. osztályában
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 337 Új szempontok a társadalomról. Új erkölcsi világrend. — Még egyszer foglaljuk össze együtt, ki volt Owen: Nemeslelkű emberbarát, aki megszánja a munkások nyomorát s egy élet munkáját, egész vagyonát áldozza fel, hogy segítsen rajtuk. Dúsgazdag vállalkozó, aki úgy érzi, hogy a tulajdon nem lehet az önzés pajzsa és a rabláncraverés eszköze. Bátor ember, aki egy ország közvéleményével száll szembe és ráirányítja az emberek figyelmét a szociális kérdésekre. Nevelő, aki maga mutat példát és hisz abban, hogy aki megismeri az igazságot, követi is. Munkásvezér, aki nem a munkások vállán akar felkapaszkodni a hír és dicsőség magaslataira, hanem öntudatra ébreszti őket, hogy nekik is joguk van az élethez. Az a mozgalom, amit megindít, nem annyira munkásmozgalom, mint munkaadó mozgalom. Társadalmi reformátor, aki magasabb erkölcsi erőkkel akarja átalakítani a társadalmat, hogy abban az önzés helyett a kölcsönös szolgálat legyen a mozgató rúgó. Életével hirdeti, hogy a társadalmi átalakulásnak felülről kell kezdődnie, nehogy az erőszak alulról idézzen elő felfordulást. Szociálista iró, aki megtanította a világot arra, hogy a társadalmi reform nemcsak gazdasági, politikai és társadalmi probléma, hanem elsősorban erkölcsi, mert akárhogyan változik a világ rendje, ha nincs jellem, mindig van kizsákmányoló s kizsákmányolt. Az a társadalom, amit Owen rajzol, messze esik a való élettől — utópia. Búcsúzzunk Owentől, Lagerlöf Zelma szavaival: „A szenvedés terhét senki sem veheti le az emberekről, de aki új bátorságot tud önteni beléjük, a bajok, a fájdalom és szegénység elviselésére, annak sok megbocsáttatik" (Az Antikrisztus csodái). * * * Megjegyzések: A tanár és tanuló közti összekötő kérdést helymegtakarítás céljából sok helyen elhagytam. Közös munkának kell lenni a befejező összefoglalásnak is. A tárgyválasztásnál az a szempont vezetett, hogy nem szabad a tanulót a középiskolából úgy kiengedni, hogy ne legyenek tiszta fogalmai arról, ami ma központi kérdése az egész Európának, — a társadalmi és gazdasági kérdésekről. Ezért ma ennek több időt kell szentelni mint a múltban. Hivatkozom dr. Dékány István budapesti gyakorló főgimnázium'! tanárnak, a nyári történelmi tanfolyam egyik kiváló gyakorlati érzékű előadójának nagyon helyes tanácsára is, hogy inkább a Napoleon egyptomí hadjáratáratáról ne tudjon a tanuló, de ezt tudja. Végül, ez az ú. n. mintatanítás egyáltalán nem tart igényt a „minta" jelzőre, mert érzi, hogy messze áll attól. Célja inkább az volna, hogy a kritika választóvizén át derüljön ki, mit kell elhagyni belőle s mit kell hozzátenni, hogy jól oldhassa meg a történettanítás egyik főfeladatát: a szociális érzés fejlesztését. Tóth Etelka.
