Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 8. szám - Tóth Etelka: Történelemóra a leánygimn. VII. osztályában
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 331 dermoszatot szűri. Van aki nem bírja egész nap a szűrőt és inkább teli tüdővel szívja a gyilkos levegőt. A munkások sápadtak, rosszul tápláltak. Némelyik köhög. Ez a levegő előbb-utóbb megöli a tüdőt. A vezető mérnök még megmutatja, hogy micsoda hatalmas csőhálózat és szellőztető készülék szivattyúzza ki a port a termekből. S mégis mennyi marad. Egyik munkásnő elmondja, hogy 50—60 pengőt keres havonta és napi 8—10 órát dolgozik. De örül, hogy dolgozhatik, mert sok a munkanélküli s ő is fél, hogy előbb-utóbb elbocsátják. T.: Mostanában nálunk is és az egész világon sok munkást bocsátanak el. Milliókra megy a munkanélküliek száma. Ezt úgy mondják rossz magyarsággal, hogy leépítenek. N.: Mivel túlsók az árú, vevő meg kevés, illetve nincs pénz, a gyárak kénytelenek vagy kevesebb munkással dolgoztatni, vagy végkép megszüntetni az üzemüket. T.: így rengeteg ember marad kenyér nélkül. Azt mondják, hogy ennek a világháború és a rossz békekötések az oka. De ez inkább csak felszínre hozta. Hiszen a győző és a legyőzött államokban egyformán megvannak ezek a bajok. A termelés és fogyasztás rendjében kell valami hibának lennie. Ma ez és a munkáskérdés a legégetőbb problémája az államnak. Angliában is a 19. sz. elején egy nagy háború hozta nyilvánosságra, hogy a munkáskérdés mennyire elhanyagolt. N.: A 19. sz. elején folytak a Napóleon elleni háborúk. Napoleon Angliától félt legjobban. A tengeren nem tudta legyőzni, a szárazföldön meg hozzáférhetetlen volt. Kitalálta tehát a kontinentális zárat. Ezzel tönkretette Anglia iparát és kereskedelmét, mert az angol árúcikkek kiszorultak az európai piacokról. T.: Mikor meg befejezték a háborút az elszegényedett európai államok, hogy pénzük az államból ki ne vándoroljon, úgy védekeztek, mint ma szokás. N.: Védővámokkal zárták el a határt. T.: Erre az angol gyárosok leszállították a munkabéreket, vagy hirtelen abbahagyták a munkát s elbocsátották a munkásokat. Ezt máskor is megtették, ha nem tudták az árúikat eladni. Különösen a fonószövő iparban volt divat ez a gyakorlat. A munkások pedig éhen vesztek. N.: De miért nem takarékoskodtak akkor, amikor volt munkájuk ? T. '■ Mert oly kevés volt a bérük, hogy élni alig tudtak belőle. Pedig 12 — 16 órát dolgoztak egy nap. S még így sem tudták a családjukat eltartani. Ezért az asszonyok is elmentek dolgozni. N.: A munkaadók szívesen alkalmazták őket, mert a nőknek még kevesebbet kellett fizetni. Ma is legtöbb helyen a női munkaerő olcsóbb mint a férfié. T.: Az anyák, mivel nem volt akire otthon hagyják gyermekeiket, hogy megóvják őket az utca veszedelmétől, magukkal vitték a gyárba s így 6—9 éves gyermekek is dolgoztak a gyapjúgyárakban. Angliában az volt akkor a szokás, hogy akinek nem volt miből élnie, azt a szegényadóból tartotta el az egyházközség, a gyermekeiket pedig elvették és inasnak adták, tehát valósággal eladták őket a gyárosoknak
