Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 8. szám - Tóth Etelka: Történelemóra a leánygimn. VII. osztályában

332 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

munkára. Ha nem akartak dolgozni, a gépekhez láncolták őket. Munkájuk fejében nagyon gyenge táplálékot, lakásul valami ólfélét kaptak. Sokszor a kimerültségtől munkaközben elaludtak. Hogy ébren tartsák őket, felügyelő járt közöttük, kezében korbáccsal. Sok ezer apró gyermek pusztult el így. De a nők sorsa is igen nehéz volt. Sokan ájultak el a fáradtságtól; némelyek naponta 16 órát dolgoztak a föld mélyén.

N.: De hát nem volt szívük azoknak a munkaadóknak, akik ezt így tűrték ?

T.: Ok is óhajtották a gyermek-munka eltörlését, de ha az egyik emberségesebb megpróbálta a gyárát gyermekek nélkül vezetni, a másik annál több gyermeket vett fel s az első tönkrement volna.

N.: Ezen csak úgy lehetett volna segíteni, ha parlamenti törvény törli el. Ma törvény tiltja, hogy 16 éven aluli gyermekeket alkalmazzanak a gyárakban s sok egyéb egészségügyi tisztasági és biztonsági intézkedést is elrendel. Ha a munkást baleset éri vagy megbetegszik, a vállalat tartozik gondoskodni a munkásról.

T.: Akkor erről még szó sincs. A 19. sz.-ban olyan gazdasági tanok uralkodtak, amik szabadságot adtak a munkaadónak, hogy úgy vezette az üzletet, ahogy jónak látja. A 18. sz.-ban az állam még erősen beleavatkozott az ipari életbe.

N.: Ez volt a merkantilízmus kora; ez újul fel ma, mikor az állam erős kézzel nyúl bele ismét a magángazdálkodásba. Pl. nálunk boletta, külföldi papir és szén kizárása stb.

T.: De a 19. században minden téren, így gazdasági téren is szabadságot hirdettek. Turgot, XVI. Lajos minisztere úgy vélte, hogy káros az országra a sok hivatalnok, rendszabály és törvény és azt sürgette, hogy engedjék az embereket tetszésük szerint cselekedni és akkor minden rendbe jön.

N.: Ezzel a fizíokrata gazdálkodással akarták az adósságokba merült Franciaországot megmenteni, Angliában ugyanekkor Smith Ádárn hirdette „Nemzetek gazdasága" c. művében az ipar természetes jogait.

T.: Ebből tehát az következik, hogy az államnak nem kell beavatkoznia a vállalkozó és munkás szerződésébe A vállalkozónak csak a munkabért kellett megfizetnie s nem tartozott gondoskodni tovább a munkásairól, ha az rokkant lett vagy munkára képtelen. A munkások sorsukra voltak bizva, védelmükről semmiféle törvény nem gondoskodott.

N.: De miért nem próbáltak maguk a munkások segitni önmagukon ? Miért nem tömörültek érdekeik védelmére? Pl, a középkorban az iparosok céhekbe tartoztak, ma meg szakszervezeteik vannak a munkásoknak s ezek diktálják tagjaiknak, hogy hány órát dolgozzanak s milyen munkabéreket kérjenek?

T.: A középkori céhek szép csendesen kimúltak, szakszervezetekben pedig nem lehetett tömörülni, mert a gyártulajdonosok, akik nagy gazdagságukkal igen nagy befolyást tudtak gyakorolni a politikusokra, olyan törvényeket hoztak, amik megtiltották ilyen szakszervezetek létesítését, mert ezek beleavatkoznak a munkás „cselekvési szabadságába“. Tehát világért sem voltak ők gonosz zsarnokok, csak igen