Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 8. szám - Dr. Madai Pál: Aktualitás a történettanításban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 323 Az aktuális tartalmú történeti anyag fokozott mértékben alkalmas valamely pedagógiai cél megvalósítására különösen akkor, hogyha a benne rejlő probléma elevenen él az osztály köztudatában. Ilyenkor az érdeklődés folyton fokozódik s az osztály feszült várakozással lesi a probléma megoldását. Ezért feldolgozásra nagy figyelmet kell fordítani és az anyag aktualitásában rejlő pedagógiai előnyt gondosan kihasználni. Hogyha pl. Dáciának Aurelianus korabeli kiürítésével, Anonymus-szal, II. Endre szász privilégiumával, vagy az Árpádok-korabeli telepítésekkel kapcsolatosan az oláhok dáciai eredetének kérdése felmerül, annak feldolgozására a tanár a benne rejlő történeti problémának a trianoni béke óta megnövekedett jelentőségére való tekintettel különösen nagy súlyt fog fordítani. Az anyag aktualitása bizonyára akkor is szerfelett megnő, amikor a 19. század történetének feldolgozása közben a nemzetiségi kérdést, vagy a kapitalizmus, szocializmus és imperializmus fejlődésének témakörét tárgyalja. Vigyázzon azonban a tanár, főként a felsőbb osztályokban, hogy a tanulók egyre erősödő kritikai gondolkozását az objektív érvek és szempontok feltárásával teljesen kielégítse, hogy lelkűkben az óra inkább egy tárgyi ismereteken keresztülszürt, belső meggyőződésüket lelkiismeretükkel összhangban kialakító élmény, semmint hazafias ünnepélyekre emlékeztető érzelmi és indulati kitörések emléke maradjon. Az aktualitás természetesen épúgy kiterjedhet etikai normákra, anyagi és szellemi életünk számtalan kérdésére, mint a nemzet politikai életének problémáira. És minél erősebb a tanulóifjúság kortudata, a gyakorlati életből minél közelebb jutottak leikéhez a nemzet felnőtt társadalmát foglalkoztató kérdések: a magasabb nemzeti vagy etikai szempontból feldolgozott anyagon keresztül nyújtott lelki irányítás annál nemesebbé és termékenyítőbbé válhatik élet- és világfelfogásának kialakulására. S e tekintetben bizonyára merőben más lesz a tanár helyzete a fővárosban, avagy kisebb-nagyobb vidéki város középiskoláiban. Éppen azért a mindennapi életből szerzett lelki tartalom kipuhatolása és a megállapított vagy feltételezett káros befolyás ellensúlyozása, kiküszöbölése, bizonyára minden történettanár legfőbb törekvését fogja képezni. A középiskola történeti anyagában rejlő aktualitásnak lényegét és pedagógiai jelentőségét azonban félre érti, vagy helytelenül használja ki a tanár, hogyha különböző pártok és irányok politikai vagy világnézeti küzdelmének köznapi hangját, kiforratlan eszméit, éretlen ítéleteit kirívó színfoltként szövi magyarázatába, a múltat a jelennel összekeveri s történelem helyett ő maga akar az élet tanító mestere lenni. Amint a történettanítás methodikájának fejlődése kiküszöbölte a moralizálást, vagyis a történeti anyagból kihámozott erkölcsi elveknek tételes kikövetkeztetését, akképen kiküszöbölte a politizálást, vagyis a tanárnak az aktuális történeti anyaggal kapcsolatosan kifejtett egyoldalú politikai álláspontját, vilamint a nemzeti közgondolkozásban nem gyökerező élet- és világfelfogást. A tanárnak általában véve nem helyes a módszeres egység ke-
