Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 8. szám - Dr. Madai Pál: Aktualitás a történettanításban
Alig van óra, amelyiken a tanár egyik vagy másik pcgagógiai érdekből anyagkiválasztást ne végezne, tankönyvben fel nem dolgozott anyagot ne használna. E munkája közben kell, hogy bölcs mérséklet, a pedagógiai cél gondos mérlegelése vezesse. Vigyázzon pl., hogy az általa kedvelt korszak túlhajtott részletezésével aránytalanságot ne teremtsen se tárgyi ismeret, se eszmei tartalom tekintetében ; viszont a megértést elősegítő vagy színező (hangulatkeltő, esetleg mulattató) részletek a tanuló erkölcsi érzületének, a haza- és emberszeretet eszrnénveinek kialakulását ne akadályozzák. A nemzetnevelés hivatásérzetéből fakadó felfogása nem engedheti meg azt sem, hogy egyes korok eseménykomplekszumából nem az egész korszellemre jellemző, hanem csak másod-harmadrangú társadalmi érdeket istápoló, saját korának szélsőséges törekvéseit igazoló, aktuális tartalmú eseteket ragadjon ki és a belőlük vont következtetéseket a társadalom fennmaradását s jólétét szolgáló, egyetemes igazságokul tüntesse fel. így a tanár részint tekintélyével, részint látszólag tárgyi ismereteken alapuló érveivel a tanuló lelki fejlődését a nemzetnevelés magasabb szempontjaiból meghamisítja, De hogyha az anyagkiválasztás ritkábban előforduló esete is a nevelés magasabb szempontjaitól irányított, megfontolt eljárást kíván, mennyivel szükségesebb ez a történet középiskolai anyagának feldolgozása folyamán! A tanár nevelőmunkájának értéke, lélekformáló hatása tulajdonképpen itt tűnik ki. A feldolgozás szürke perceiben dől el, hogy a gyakorlatban a középiskola eszményi céljainak szolgálatába tudja-e állítani anyagát? Látja-e tisztán a konkrét anyag absztrakt magvát, nemzeti és etikai vonatkozásait és felismeri-e a témában (módszeres egységben) rejlő eszme aktualitását ? A genetikus történetszemlélet azon alapvető elvéből, mely szerint a történet mai kultúránk fejlődésének az útján vezet bennünket végig, önként következik, hogy ennek a fejlődésnek minden fázisa mai kultúránk valamelyik elemével összefüggésben, vonatkozásban van. Ezen alapszik a történetírásnak s természetesen a történettanításnak is soha meg nem szűnő aktualitása, valamint az egész középiskolai oktatásnak történeti szelleme. Csak a múlt ismerete érteti meg a jelent és teszi lehetővé a jövő fejlődésének, a haladás irányának elképzelését. Ezen összefüggés alapján a történeti anyagnak mindig van aktualitása, de annak mértéke a korszellem, a kisebb-nagyobb közösségek megoldásra váró problémái szerint folyton változik. A legtöbbször nem a konkrét anyag, az események valódi lefolyása, sőt nem is a bennük rejlő probléma, hanem csak annak az aktualitása változik. Olyan kor, amelynek problémái a mienkhez hasonlóak, olyan esemény, amelynek ütközőpontjában korunk uralkodó eszméi állanak: akár tudományos feldolgozásra, akár előadásra kerül, az aktualitás bélyegét hordozza magán. A középiskola történeti anyagának természetesen mindig vannak olyan részei, amelyeknek a tanítás idején homloktérben álló nemzeti, erkölcsi, politikai, gazdasági kérdésekkel való belső rokonsága folytán megnő az aktualitásuk. Vessünk csak pillantást tanításunkra a háború előtt, a háború alatt és a háború után! 322 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ^
