Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 7. szám - Dr. Horváth Károly: A munkaiskola elvei a természetrajzban
280 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE mai megtölteni az új kor embereit, az anyagias életből a lelki élet felé kell elindítani az ifjúságot. A ma emberének az a baja, hogy értelme túlteng, érzelmi élete elsorvadt. A gépek zaja elnyomja nála a szív halkan szóló, de boldogságba zsongító daláf. A ma emberének lelke nem ismeri a harmóniát, ami pedig a lélek boldogsága. Eszményiség, romantika kell az embereknek az élet sok nyomasztó valóságával szemben, hogy legyen a lelkűknek egy kis üdülése. A cserkészet jó nyomon jár már ebben az irányban: romantikái és eszményiséget ültet el az ifjúi lelkekben. A tanulóifjúság kebelében örvendetesen erősödő vallásos mozgalmak pedig a hit útján terjesztik a vallásos erkölcsöt. De ezeken túl égető szükség volna még a nevelés egész komplexumának gyökeres újítására. Mert a régi nevelési módszerrel látjuk, hogy anyagias embereket termeltünk ki. Hogy a lélek emberei kinevelődjenek, új utat kell számukra megnyitni. Helyes ará iyba kell hozni az érzelmi nevelést az értelmivel. A szellemi fejlődés útja erre vezet és az új idők követelésének eleget kell tenni. Dr. Mezey Károly. A munkaiskola elvei a természetrajzban. Ma már mindenütt biológiai alapon tanítják a természetrajzot. Ezzel a pedagógiai reformmozgalommal majdnem egyidős a munkaiskola elveink hirdetése. A tanítás alapelve a szemlélet. Hogy nemcsak a városi, hanem még a falusi gyermekek szemléletei is hiányosak, hogy csak keveset tudnak arról, ami a honi földön nő és él, nincs érzékük a természet megfigyelése iránt, érzéketlenül és tompult lélekkel állanak a természet szépségeivel szemben, ebben hibás az iskola is, mert nem engedi a tanulókat a valósághoz, az élethez közel. A tanterem ajtajának bezárása egyúttal a természettől való elzárkózást is jelenti. A természet helyére lépnek a képek, preparált állatok, minták, készülékek, szárított növények, melyek a jelenségnek csak egyik oldalát világitják meg rendesen, de az igazi életet nem állítják elénk. Azt azonban senki sem tagadhatja, hogy a szemléltetésnek ez a módja is fölkelti az érdeklődést, éppen azért a taneszközöket kiküszöbölni nem lehet, csak kellő helyre kell őket állítani a szemléltetés sorrendjében — mondja Tschorn (Der Naturgeschichts-Unterricht in der Arbeitsschule, 42. 1.). Sok pedagógus szerint a használatban lévő módszerek is hibásak abban, hogy a tanulók érdeklődése hanyatlik a természet iránt. Az egyoldalú, leíró tanítás révén a tanuló múlandó, szóbeli tudást kap, de sohasem viszik őt előre a tárgybeli tudásig, az értelmes és kedélyes természetszemléletig. A szó- és képkultusz okát a legkisebb mértékben sem látják a tananyag túlhalmozásában, amit módszeres, lélektanilag
