Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 7. szám - Dr. Mezey Károly: Az anyagias és a helyébe lépő új eszményi világnézetről
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 279 akkor nem követné nála a lelki értékek megsemmisülését a test, az élet megsemmisítése. A vallásról tudjuk, hogy az nem más, mint hiten alapuló, belső lelki szükségességből fakadó világnézet. A vallás a világot, az emberi cselekedeteket szintén az erkölcsi jó és az igazságosság szempontjából ítéli meg, miközben alárendeltségi viszonyt állapít meg Isten és az ember között. Aki vallásosan él, az lelki és szellemi életet él. A vallástalanság az anyagias világfelfogás következménye, A vallás legfőbb lényegét a hit teszi, a materialista pedig csak tudni vágyik: meg akarja ismerni a megfogható valóságokat. Amennyiben mégis hinni akar a materialista, azt vallja: „Ha igaz az, hogy hit nélkül nem élhet az ember, úgy hitünk csakis a tudományokba vetett hit lehet." A mai ember anyagias gondolkodás-módjából következik, hogy „ideáljait", amennyiben nála ilyesmiről szó lehet, nem a szellem világ előkelőségei között keresi. Nem a tudós, a művész, a bölcs az ő követendő eszményképe, hanem a durva boxbajnok, a ledér színésznő és a szélhámos világfi. Ezek felé fordul minden érdeklődés, ezeknek jár ki minden hódolat. A testnek, az anyagnak imádása tölti be a szíveket és elméket. Az egyes egyéneknél és nemzeteknél mutatkozó erkölcsi anarkizmus, amely az anyagias gondolkozásnak volt a következménye, a világháborúban eléPte mélypontját. Úgy látszik, már meg is született a megváltó gondolat, amely a ránkjövő új kornak vezér-elve lesz. „A huszadik századot három találmány alakította át a maga képére: a mozdony, a gözsajtó és a távíró. Mind a háromnak alapja az anyag, az egész huszadik század pedig az anyagiasság jegyében rendezkedett be. A kezdődő jövő korszak alapvető találmánya: az elektromos hullámok korlátlan kihasználása, teljesen anyagtalan jellegű", mondja Eduard Belin. Ez az anyagtalan anyag, amely uralkodni fog a jövőn, az egész emberiséget, az emberi gondolkodást is más irányba fogja terelni. Minthogy a közfigyelem az anyagtalan elektromos hullámok kihasználása felé fordul, az anyag és az anyagiasság is el fogják veszíteni mostani nagy jelentőségüket az emberi gondolkodásban. És az anyag helyett, mint értékmérő helyett, újra átveszi uralmát a szintén anyagtalan szellem és újra az ideális értékmérők fogják mérni az emberi cselekedetek értékét. A javulás útja pedig az iskolán át fog vezetni. Az iskolai nevelést kell megreformálni az eljövendő új idők szellemében. Adjon az iskola több erkölcsöt, kevesebb tudományt. (V. kultuszminiszterünk maga ismerte be nemrég, hogy csődöt mondott az a nevelési elv, hogy a művelt ember erkölcsös is egyúttal. Az ismeretek sokasága, a kulturáltság bizony nem járnak mindig együtt az erkölcsösséggel.) Adjon az iskola többet az ideálizmusból és kevesebbet a reális tudományokból. Ne következzék be az a helyzet, hogy „a tudomány hideg kútfejénél a szomjú lelket szomj ölje meg". Az iskolákból kell erkölcsi tartalom
