Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 7. szám - Rácz Lajos: Comenius és Eperjes
260 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE nárokkal — akik vágyva-vágytak a nagyhírű pedagógust látni — is találkozott, megismerkedett s nem lehetetlen, hogy északnyugati és északi Magyarország tótnyelvű luth. hívei közül, kik közt pedagógiai művei mellett az ő angolból fordított Praxis pietatis c. műve, a lőcsei nyomda révén, tót fordításban, már 1633 óta ismeretes volt, több diák is utána jött a jeles pedagógusnak Sárospatakra. II. Comeniust 1651 őszén több körülmény (In depentia c. művének itteni kedvezőtlen fogadtatása, a Drabik jóslatai érdekében való akciónak merev visszautasitása, ezekből folyólag nem egy tényező részéről tanügyi reformjainak is hideg megítélése, a Tolnai I. rektorprofesszorral támadt súrlódás, a panszófíai iskola tárgyában készített tervezetének életbe nem léptetése, tankönyveinek lassú nyomtatása. Zsigmond herceg menyegzőjének elmúlása anélkül, hogy az ő politikai terveit, t. i. a csehmorva testvéreknek a vallásszabadság birtokában hazájokba való visszatérését közelebb vitte volna a megvalósuláshoz) nagyon elkedvetlenítette. Mikor aztán szeptember végén Pfalci Henrietta, a herceg felesége meghalt, maga pedig betegeskedni kezdett, elhatározta, hogy itt hagyja Patakot és visszatér övéihez Lesznoba. Az eperjesi kollégium elöljárói és tanárai valami úton-módon — talán a Patakon tanult deákoktól vagy más pataki látogatótól — hírét vevén Comenius elkedvetlenedésének és eltávozási szándékának, lépéseket tettek, hogy őt az eperjesi kollégium igazgatójának megnyerjék. Kísérletük okvetlenül jól esett Comeniusnak, mégha nem járhatott is sikerrel, hiszen ő nem sérthette meg a Rákóczy-családot, melynek a testvérgyülekezet érdekében való pártfogására oly sokat épített, azzal, hogy pataki tanári szolgálatát az eperjesivel cserélje föl; aztán ő nemcsak Patakról el, hanem régi munkakörébe Lesznoba vágyott vissza; s végül az eperjesiek törekvésének otthon is ellenzéke támadt, nevezetesen Madarász magyar lelkész azzal érvelt ellene, hogy Comenius a reformátusokhoz hajlik és ellensége az evangélikus istentiszteletnek.1 Comenius eltávozási szándékából semmi sem lett, a herceg nem engedte el őt Patakról, fizetését fölemelte, terveinek valóra váltását is megígérte neki, — igy aztán Comenius továbbra is Patakon maradt, de ez eperjesiek meghívása mindig kedves emlék gyanánt élt szívében. III. Comenius 1654. jún. 9-én hagyta el Patakot s tért vissza övéihez Lesznoba. Útja ismét Eperjesen vezetett keresztül. „Megemlíthetném, mondja utazásáról a Continuatio admonitionis című önéletrajzi följegyzéseiben, hogy azok a szabad kir. városok, melyeken útközben áthaladtam, névszerint Eperjes és Lőcse, melyeknek iskoláiba oktatási módszerem már be volt vezetve, a tanács részéről kiváló megtiszteltetéssel (exhibítos honores) fogadtak, hogy így nyilván kitűnjék, hogy Archiv pro badani o zivote a spisech J. A. Komenského. t. VI. p. 7.
