Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 7. szám - Rácz Lajos: Comenius és Eperjes
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 261 megtisztelő módon (honorifice) hivattam Magyarországra s még megtisztelőbb módon (honorificentius) bocsátottak el onnan.11 IV. Azon lutheránus ifjak közé, kiket a Comenius híre-neve Patakra vonzott, tartozott a zsolnai lelkész fia: Ladivér Illés is. Lehetséges, hogy midőn Comenius 1650 tavaszán Puchóról Patakra utazott, útközben a zsolnai ev. lelkészhez is betért s közölte vele Patakra történt hivatását ; az a tény, hogy ősszel a zsolnai ev. lelkész fiatal fia: Ladivér Illés elhatározta, hogy követi a nagy mestert Patakra, szem előtt tartván azt is, hogy itt megtanuljon magyarul. Nem látjuk világosan, hogy ezek a Comenius kedvéért ide jött ifjak mit tanultak itt tulajdonképpen, s mit különösen Ladivér Illés, aki itt már 20 éves korában iratkozott be ? A pataki Schola triclassis nem sokáig elégíthette ki, ezért már 1652-ben a reformáció székhelyére: Wittenbergbe ment. 1658-ban a bártfai iskolánál találjuk, 1668-ban Eperjesre hívták, ahol 4-ik professzor lett. Itt dolgozott az intézet törvényeinek, tanrendszerének összeállításán ; mint tanár teológiát és logikát adott elő. Pedagógiáját és didaktikáját a régibb és újabb adatok egyenesen Comeniustól vezetik le; Ladivér feladatának tekintette, hogy a Comenius rendszerét még továbbfejtse. Pedagógiai felfogására pedagógiai praxisából lehet következtetni. Ladivér élő példánykép volt tanítványai előtt a maga szorgalmával. Reggel 5-től munkában volt s néha elfelejtett ebédelni. Az apa nem lehel szívélyesebb viszonyban a gyermekeivel, mint ahogy ő volt a tanítványaival; nemcsak a szavaival és kérdezősködéseivel, hanem még ajándékaival is buzdította őket a tanulásra. A gyermek elméjének szabad fejlődést kívánt biztosítani; büntetésül vesszőt nem használt és a csintalanságot csak akkor büntette, ha az túllépte a határt. Szüleiket nem szerették jobban tanítványai, mint őt szerették, de féltek is tőle. Amit előadott, kérdésekkel megvilágította: gyakran maga támadott rá ellenérveivel a diákokra; sokszor megengedte nekik, hogy kétségeikkel és kifogásaikkal előálljanak. Ha valaki nem értette azt, amit előadott, szabadon kérhetett felvilágosítást. A diákokat osztályokba vagy körökbe osztotta; előadás után azok csoportokba oszlottak: egy volt köztük a respondens, a másik opponens s a többiek szabadon tehették meg észrevételeiket; ha valaki elakadt, Ladivér segítségére sietett. Ám ezek az annyira természetesnek látszó elvek egészen modern gondolatok. Ladivér tanítási eljárása megfelel Comenius közismert követelményének: Omnia sponte fluant, absit viotentia rebus!, de első tekintetre világos, hogy Ladivér nem áll meg a Comenius szabályainál, hanem új módszerében továbbfejti az ő elveit. Vájjon ismerte-e a Comenius Didactica-ját ?, ez legalább is kérdéses, önálló és értékes dolog nála a kérdéseknek a tanításba való bevezetése és pedig távol a mai gyakran túlhajtott mértéktől. Fontos, hagy Ladivér először a dolgot hozta elő, Contin. Admonitionis, § 114.
