Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 7. szám - Rácz Lajos: Comenius és Eperjes
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 259 Comenius semmi kedvet nem érzett a Patakra való jövetelhez, mert elbingi megkötött, alárendelt helyzete után nem vágyott többé idegen fejedelmek szolgálatában pedagógiai tevékenységet folytatni, hanem hivei közt lesznai otthonában, a nyugalmasabb lelkészi szolgálat közben, panszófiai eszméit és terveit szerette volna megérlelni, végső formába önteni, — de lassanként engedett puchói hívei rábeszélésének, akik hathatósan kérték, hogy a hatalmas Rákóczy-család meghívását ne utasítsa el, engedett különösen egykori tanulótársa: Drabik esdekléseinek, aki a Rákóczy-házra váró fényes jövőnek (melyet az isteni -látomások neki kinyilatkoztattak) emlegetésével igyekezett őt a Patakra menetelre rábírni — s 1650. május 2-án Puchóról, Veterinus Pál puchói lelkész kíséretében, útra kelt Patak felé. Útközben, május 9-én, nagyobb pihenőt tartottak Eperjesen, hol Comenius tisztelgett Klobusiczky Andrásnál, a fejedelemasszony magyarországi uradalmainak jószágigazgatójánál, aki minden módon igyekezett őt rábeszélni, hogy fogadja el a herceg meghívását és vállalja el a pataki iskola reformálását. Ez alkalomból Klobusiczky május 10-én a következő levelet írta a hercegnek: „Kegyelmes uram. Comenius uram oda megyen nagyságodhoz; kérem alázatosan nagyságodat, mutassa kegyelmes akaratját hozzá és ha lehet, conducálja nagyságod oda; bezzeg, úgy tudom, floreálna pataki oskola, hogyha az meglehetne."1 Comenius négy év múlva, Patakról való eltávozásakor mondott Búcsúbeszéd-éhen nagyon melegen emlékezik Klobusiczkyról s azt mondja: neki jelentékeny része volt abban, hogy ő a pataki meghívást elfogadta: „Súlyt adtál a dolognak, Klobusiczky András úr, nekünk iskolai kormányzónk, aki, midőn első ízben a kitűzött értekezletre ide igyekeztem s Eperjesen nálad megállapodtam, úgy föllelkesítél, hogy jóllehet semmi szándékom sem volt ide hozzátok jönni s ez nem is látszék lehetségesnek, te bölcs beszélgetéseiddel először keltéd fel szívemben a hajlandóságot!“ Comenius a pataki, illetőleg tokaji értekezletről, hol a kollégium újjászervezése tárgyában készített javaslatát elfogadták, őt annak keresztülvitelére magas fizetéssel meghívták, amit ő — a lesznai széniorok beleegyezésétől téve függővé elhatározását — el is fogadott, körülbelül május 21-én indult vissza Lesznoba. Visszatérő útjában valószínűleg ismét betért Eperjesen Klobusiczky uramhoz és jelentette neki, hogy micsoda eredménnyel járt Patakon, itt miben állapodtak meg, — mire Klobusiczky uram, aki annyira szívén viselte a pataki iskola sorsát, annyira óhajtotta annak felvirágzását, bizonyára újra buzdította őt a herceg ajánlatának elfogadására és a Patakra való visszatérésre. Szinte bizonyosra vehetjük, hogy október havában is, midőn hosszú habozás és tanácskozás után vejével és titkárával a pataki állás elfoglalására utazott, ismét megállapodott Eperjesen és üdvözölte, ha otthon találta, Klobusiczky uramat. De egyszersmind azt is föltehetjük, hogy Eperjesen való többszöri átutazása alkalmával ott másokkal, egyes papokkal, ta1 Történelmi Tár 1890. p. 245.
