Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 6. szám - Egyházi és iskolai hírek
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 249 Nagyigmóndon született 1873-ban. A pápai ős-kollégium neveltjeként került a budapesti egyetemre, ahol korán feltűnt nagy nyelvészeti tudásával. Részt vett a híres Zichy-expedicióban. Hazatérte után az Akadémia könyvtártisztje, 1908-ban a debreceni főiskolán a magyar és finn-ugor összehasonlító nyelvészet tanára, majd 1914-től az egyetemek e tanszék első professzora lett. Ifjú lelkesedéssel kitűzött célja, életének álma a tragikus sorsú nagy magyar kutató és nyelvész, Reguly Antal feldolgozatlan osztják népköltési anyagának megfejtése volt. Ezzel a céllal vett részt gr. Zichy Jenő észak-ázsiai expedíciójában. Majd egy éven át önállóan végzett néprajzi és nyelvészeti kutatásokat a szegény északi testvérnép, az osztjákok között. Még hallotta öreg dalnokoktól az osztják népköltészet hősi dalait és hazajötte után egész élete kemény, pihenés nélküli munkájában sikerült is elérnie célját, megvalósítani álmát: Reguly nagyértékű hagyatékát megfejtette, feldolgozta és saját becses gyűjtésével gazdagította. Életének nagy műve osztják szótárral és nyelvtannal együtt sajtó alá készen maradt hátra, mint nagy ajándék forrón szeretett nemzetének. Megjelent munkáiban tanulmányútján szerzett tudományos tapasztalatait tette közzé. Osztják népköltési gyűjteménye (magyar és nemet nyelven) 1905-ben az Akadémia Marcibényi-diját szerezte meg számára. 1910-ben a Finn-ugor Társaság tagjává választotta és tudományos tekintélye egyre növekedett a külföldön is. A nagy finn nyelvtudósokhoz, köztük a nálunk is járt Selälä-hez belső barátság fűzte. A magyarral rokon nyelvek összefüggésének kérdésével foglalkozik két legutóbb megjelent munkája : A magyar nyelvhasonlítás története és A rokon népek és nyelvek. (Bp. 1922.) Bár a magyar tudományos világban előkelő helyet foglalt el, tudományos kutatásainak megbecsülhetetlen értéke még inkább közismertté válik mintegy 10 kötetre menő kéziratos munkájának kiadósa után. Ha ő fel nem dolgozza Reguly es saját gyűjtésének hatalmas népköltési anyagát, akkor ez a nagy érték a népénekesek kihalásával örökre veszendőbe ment volna. Nem lehet szebb feladata a magyar tudományosságnak, amely Pápay Józsefet mindig nagyra becsülte, mint az ő nagyértékű munkájának mielőbbi kiadása és az egész tudományos világ közkincsévé tevése. P. Z. Pünkösd első napján nemcsak Debreczeni Ferencet, a magyar cserkészet egyik apostolát szólította el közülünk a halál, hanem dr. Ferenczy Gyulát is, a régi kollégiumi élet tipikus diákját, majd tanárát, aki sok nagy jeles professzorával azonos életpályát futott meg. Lelkészi családból származott, diákéveiben egyik vezetője volt az ifjúsági mozgalmaknak, különösen a tűzoltó egyesületben tevékenykedett erősen, egyike lévén az utolsó nagy botosok-nak. Ö maga is teológiát végzett, utána református főúri csalódnál nevelősködött, majd éveken ót a szatmármegyei Krassó községben volt gyakorló lelkész. 1896-ban Géresi Kálmánnak tankerületi főigazgatóvá történi kinevezése a1- kalmával választatott meg a debreceni kollégium akadémiájára történettanárnak, majd az egyetem szervezésekor — amelynek előkészítésében igen buzgó és tevékeny részt vett — a gyakorlati teológia tanóra lett. 1921-ben nyugdíjba vonulván, újra visszatért eredeti eszményéhez, s a nagyon népes, előkelő, nagy intelligenciájú és egyszerűbb családok által lakott Homokkertnek a lelki gondozását vette ót. Hátalmas tehetsége, széleskörű tudása s a szenvedésekben megtisztult lélek ereje Dr. Ferenczy Gyula.
