Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 6. szám - Egyházi és iskolai hírek

250 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE maradandó értékű munkát végzett itt. Miután a nemes harcot megharcolta, bizton tudjuk, hogy eltétetett neki az életnek koronája. * Dr. Ferenczy Gyula (1861 — 1931). A debreceni kollégium bölcsészeti szakán, majd a tudományegyetemen a történelem tanára. Rendkívül széles olvasottságú tudós, az egyház és felsőbb iskolaügy buzgó munkása. Régi típusú debreceni diók, tűzoltó nagybotos, majd mint publicus praeceptor gimn. segédtanár. Búvárkodott az ókori keleti történelemben. Sokáig szerkesztette a Debreceni Prot. Lapot. Lelkesen agitált a debreceni református egyetem létrehozásán tollal, előadásokkal, hangverseny­­körutakkal. Majd kellő távlat elérkeztével talán az egyetem is jobban fogja méltá­nyolni. Szilaj szabadságszeretete és ötletes előadása miatt rajongásig szeretett tanéra voít a diákságnak, kedvelt „Gyula bácsija“ a nála lakó és mellette csoportosuló ifjabb tanórnemzedéknek. Sz. B Fiatal életének delén, munkás tettereje teljességé­ben, egy egész emberi életre szóló alkotásának, a tiszántúli cserkészmozgalomnak 10 éves jubileumi ünnepélyén tragikus körülmények között húnyt el 39 éves korában, 12 évi tanári működés után a debreceni refor­mátus gimnázium mélységes gyászára. Arany János városából, Nagyszalontáról jött és tőle tanulta az eszmények tiszteletét. Nemcsak álmodta, nemcsak hirdette lelke nemes ideáljait, hanem bennük és értük élt és halt. Boldog ember az, aki saját léte fenntartásán felül a közös­ségért is igazén áldozni tud. Boldog ember volt Debreczeni Ferenc, mert telekézzel szórta lelke gazdag kincseit — messze kötelessége hű teljesítésén túl — környeze­tére, elsősorban tanítványaira, cserkészeire. Élete legnagyobb műve a debreceni gimnázium cserkészcsapatának megalapítása és a tiszántúli cserkészmozgalom meg­szervezése. Mennyi ellenállással kellett megküzdenie, mennyi nehézséget legyőznie : legjobban tudják munkájának osztályos társai, a cserkésztanórok. De küzdelmeinek sikereiben mindannyian gyönyörködhetünk, akik a magyar nevelés munkásai va­gyunk. Építő munkája belső értékeit csak azok látják, akik a cserkészet életét köz­vetlenül ismerik, de látható nagy eredményei azok a táborozások, amelyekkel a magyar cserkészfiúk csoportjait vitte külföldre. Nemcsak egész sereg középiskolás diákkal ismertette így meg a messze északi országokat, hanem az észt és finn ál­lamokkal létesített állandó kapcsolat révén több magyar cserkészt egyenként is ki­juttatott hosszabb időre. Fáradhatatlanul, teljes odaadással végezte munkáját, melyért anyagiakban is jelentős áldozatokat hozott. Ebben az intézményben látta a kivezető utat korunk szerencsétlen lelki válságából. Egész élete munkásságát adta érte, ön­zetlen lelkesedés hevítette, ezért tudta csodás virágzásra emelni a cserkészetet. Ez a folyton növekvő elfoglaltsága nem akadályozta abban, hogy iskolájának mintaképül álló derék tanára legyen. Buzgón képezte magát szaktárgyaiban és a pedagógiában egyaránt. Régi, lelkes nevelők eszményi életfelfogásával a modern pedagógus módszerességét párosította. Példaadással, egyéniségének varázsával fe­gyelmezett. Osztályában katonás rendet tartott. Tanítása nem saját tudásának muto­gatása volt, hanem a tanulók tökéletes öntevékenysége, amelyet azonban észrevét­lenül mégis ő maga irányított és vezetett a kitűzött s mindig pontosan elért cél felé. Tanítási óráit nem didaktikai bűvészkedés, hanem természetes egyszerűség, rend, villógossóg jellemezte. Foglalkoztatta diákjait megterhelés nélkül, tanította őket tudóskodós nélkül, erkölcsi nemességre vezette őket, beléjük oltotta saját lelke tiszta Debreczeni Ferenc.

Next

/
Thumbnails
Contents