Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 6. szám - Külföldi lapszemle
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 239 latának egységes képét az általa olvasott és használt műnek jegyzékével. — Az egyes szakaszokat, illetve alcímeket bőséges fejtegetések töltik ki, melyek magukban foglalják szerzőnek részint saját kutatásai és tapasztalatai, részint az általa olvasott és bőven idézett irodalmi müvek alapján megállapított véleményét. Előadásából sugárzik szerzőnek a tárgy iránt való buzgósága és a magyar református földművelő nép iránt lobogó szeretete. Csak azt sajnálja, hogy e kérdéssel összefüggő néhány körülményre e munkájában még ki nem terjeszkedhetett, de lehet remélni, hogy e munka, melyet a magam részéről e tárgyban első összefoglaló munkának tartok, felhívja az érdeklődők figyelmét e tárgyban a további kutatásra és így az alföldi tiszta magyar református földművelő nép lelki arculatának kidomborítására. Érdemi ismertetés helyett csak a keretek feltüntetésével akartam ez alkalommal e munkára felhívni az alföldi magyar református földművelő nép között élő intelligens református férfiak : lelkészek, tanárok, tanítók, jegyzők, ügyvédek s egyéb honorátiorok figyelmét. Az alföldön élő tiszta magyar református nép a mohácsi vész óta nemzeti, vallási, kulturális, szociális és gazdasági tekintetben teljesen magára hagyatva küzdött és küzd ma is fennmaradásáért, bajjal, erős munkával, folytonos küzdelmek között élt és él ma is. E népnek alapos megismerése legfontosabb magyar nemzeti érdek. Hiszen — Pokoly szerint — hazánkban nincs annyira összeforrva semmiféle más vallásfelekezet, mint a protestáns, melynek nincsen sem külföldön levő súlypontja, sem külön nemzetiségi vagy faji érdeke. Az államot érő baj kétszeresen sújtja. Az egyéniség, a szellemi önállóság és főleg lelkiismereti felelősség jellemvonása, az erős meggyőződéshez és jogokhoz való tántoríthatatlan ragaszkodás a protestantizmus hatásával erősödött. — Ezek a tulajdonságok s az önzetlen, áldozatos hazaszeretet elvitathatatlan sajátjai az az alföldi magyar református földművelő népnek, tehát annak megismerése, felemelése, segítése minden magyarnak hazafias kötelessége. F. B. Külföldi lapszemle. Die evangelische Pädagogik 1931 első füzetében P. Gabriel a gyermekbarátok mozgalmát ismerteti. Kimutatja, hogy osztrák szocialista körökből ered és ma is főleg a munkásgyermekekre van tekintettel. A gyermekbarátok mozgalma az a szerv, mellyel a munkások az uralkodó társadalom, a ház és iskola nevelési hibáit kiakarják egyenlíteni. A szülők mellett megfelelő segítőerők kiképzése mutatkozik szükségesnek. Eljárásuk sokban az ifjúsági mozgalomra emlékeztet. A fő: kivinni a munkásgyermekeket szép vidékre, hogy a jövendő állam számára neveljék, — a többi : üdülés, szórakozás, oktatás csak melléktermék. — L. Drewes az iskolai ifjúság szabadidejének alakításáról ír. E célból alakultak az evangélikus szünidei táborok, melyek a népiskola utolsó
