Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

233

De túlzó rigorozitással egyszersmindenkorra elvenni kedvüket a munkától és megbénítani , akarni magasabb törekvéseiket, nem találom helyénvalónak ! Sz. Ö.

Tankó Béla: Kant és elődei. Az oxfordi nemzetközi filozófiai kongresszuson (1930. szeptember) tartott előadás.

Tervét illetőleg ez a kongresszus annyiban különbözött az előzőktől, hogy azokon minden előadó maga választotta tárgyát, minek következtében a kongresszusnak nem volt szellemi egysége; az oxfordi összejövetel rendezői úgy határoztak, hogy formulázott kérdéseket tűznek ki, hogy az egybesereglett gondolkozókat a kérdések feltevése bizonyos egységbe fűzze össze. A „világnézetek ezen világkiállításán“ a fő témakörök a bölcselettörténet, metafizika, logika és ismeretelmélet, történetbölcselet, erkölcstan és a politika bölcseleté s esztétika voltak (Kant. Studien 1930 Heft 4. 572—574). A kongresszus rendező bizottsága az egyik bölcselettörténcti kérdést így fogalmazta: „Fölöslegessé tette-e Kant, elődei tanulmányozását a transzcendentális módszer bevezetésével ?“ Jogosan mondja R. Miiller-Freienfels, hogy az ember a fejét csóválja a kérdés ilyen föltevésén, s ugyancsak joggal állíthatja a két első előadás alapján, hogy ez a vita nem sokat nyújtott, hiszen, mint Tankó megjegyzi, a két előző előadó közül az egyik F. H. Anderson, Kantról említést sem tett, csupán Lockeról és a cartesiusi filozófia elleni polemiárót szólt, — a másik A. C. Ewing, Kantot csupán a reálista szempontjából nézte. Tankó előadását azonban nem illetheti Müller-Freienfels megjegyzése, mert a magyar előadó először is tapintatosan kimagyarázta a kérdés föltevőinek rossz formulázását azzal, hogy a probléma kitűzését nyilvánvalóan az a vágy sugallta, hogy Kant helyzetét és jelentőségét a bölcselet fejlődésében megállapítsák; azután pedig határozott és világos választ ad a kérdésre : kifejti, mi új a Kant tanában, s hogy ez az új sem érthető meg a bölcselettörténeti fejlődés ismerete — Locke, Berkeler, Hume — nélkül, és hogy az elődök munkájának ismerete csak a Kantban való betetőződés ismeretével lesz teljessé. Lényegileg elmondott tehát a magyar előadó mindent, amit a rendelkezésére álló rövid idő alatt elmondhatott, s ami még fontosabb, azt mondta, amit mondania kellett. Vitatható, szerintem, szerzőnknek a „transzcendentális‘‘-ról adott értelmezése (2. lap); a megértésnek a 7. lapon adott magyarázatában pedig már több Fichte—Böhm, mint Kant. Trócsányi Dezső.

Payr Sándor: Gvurátz Ferenc életrajza (1841—1925). Kiadja a Dunántúli Evangélikus Egyházkerüleli Lelkészegyesület; képekkel. Ára 6 pengő 50 fillér.

Luther a maga tömör nyelvén azt mondta, hogy „a vallás Istenben való élet“. Gyurátz Ferenc, a dunántúli evangélikusok áldott emlékű püspöke, a szó legmagasztosabb értelmében vallásos ember volt, mert Istenben és Istennek élt. Meglátták ezt benne már soproni teológus díáktáisai, mikor „istenes" Gyurátznak nevezgették és leendő püspöknek