Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom

234

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

emlegették. Én, mint aki Pápán három éven át káplánja voltam, szintén bizonyságot tehetek róla, hogy minden napját korán reggel imádsággal és a biblia két eredeti nyelvén egy-egy ó- és újtestamentumi szakasz elolvasásával kezdte. Azután következett az Istennek szentelt szakadatlan buzgó munka. Mert ö igazi építő, alkotó pap volt, a Székácsok, Török Pálok, Wimmerek, Pálffyak istenáldotta nagy családjából. Mintegy kései szellemi örököse az árvaházalapító hallei Franckénak és a magyar pietistáknak, akiknek történetét szintén Payr írta meg.

Gyurátz élete útját alkotások piramissora szegélyezi. Mikor 1872- ben pápai lelkész lett, itt adósságok alatt roskadozó gyülekezetét, újjáépítésre váró, romlatag templomot, iskolát, paplakot talált. És lelke tűzével, nem is valami gazdag híveiben, pünkösdi lelkesedést keltve, aránylag rövid idő múlva díszes templom, négy tantermes iskola, tanácsterem, papiak, a filiákban is új egyházi épületek hirdették nagyalkotó erejét és buzgóságát. Majd mint egyházkerületi, illetőleg egyetemes gyámintézeti elnök, veszprémmegyei esperes, végre 1895-óta püspök, szünetlenül alkotott, épített, ezen a téren útat-módot mutatott.

Mint püspöknek legnagyobb alkotása az egyházkerület kőszegi leánynevelő intézete, melyet azután méltán neveztek el a nagy alapító nevéről.

Payr érdekes könyvének olvasása közben szinte elkábulunk, olvasva a tekintélyes alapítványok és adományok hosszú-hosszú sorát, melyeknek létrejöttében az egyház szeretete mellett nagy része volt a nagy egyházi vezér iránt való rajongó lelkesedésnek is. Áldozatokra nem csak búzdított, de arra maga és hozzá méltó élettársa — jómódú polgár család leánya — példát is mutatott. Hány evangélikus lelkész, tanító és más „lateiner" telepedett Pápára, hogy a nyugalom éveit Gyurátz boldogító közelében, e virágzó egyházkörében töltse el. Szinte azt mondhatnánk, hogy a kedves Pápa, a mi lutheránus magyar világunk Graz-a, Pensionopolisa lett. És e nagy alkotó, egyúttal nagy író is. Megírta a vallás hőseinek, Luthernek, Gusztáv Adolfnak életrajzát. Agendát, imádságos könyveket írt, a dunántúli énekeskönyvben tíz szép éneke van. Hosszú sorát adta ki az építő jellegű vallásos elbeszéléseknek, elmélkedéseknek, prédikációknak. És amellett folytonosan tanult, olvasott, .bámulatos tudást szerzett egymástól messzeálló ismeretkörökben.

Minket, tanárokat különösen érdekelhet, hogy rátermett, lelkes tanító és nevelő volt. A szegény büki földmíves ember fia már mint diák, tanítással tartotta fenn magát. Pályáját mint a balatonmelléki kővágóőrsi kis gimnázium egyetlen tanára kezdte, olyan módon, hogy a hivatalos jelentés, elragadtatással szólt munkája eredményéről. Pápán az egy tanítós iskolát négytanítóssá úgy fejlesztette fokozatosan, hogy maga és káplánjai több mint negyedszázadig tanították a nagyobb gyermekek osztályát.

Ha valamelyik hivének fia nem jól tanult, a vakációban magához járatta és alapos munkával egész életére új útra terelte. Egyik fikájának, értelmes parasztsorsú emberből ő nevelt évek munkájával tanítót, míg majd az idők változtával, az államsegélyes korszakban, a dolgot véglegesen lehetett rendezni.