Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 23! hiszen tőlük egyetlenegy olvasmány sincs a könyvben. Ez összefoglaló részek átdolgozása és megrövidítése újabb kiadásban ajánlatosnak látszik. Azt hisszük, hogy egy újabb kiadásban ugyancsak pótlandó lesz az angol vers néhány legfőbb sajátságának az ismertetése is. (Vége következik.) Dr. Kónya Sándor. Hazai és külföldi irodalom. Spranger Eduárd : Az ifjúkor lélektana. Fordították: Nagy Miklós és Péter Zoltán. Mezőtúr, 1929. 338 lap. Ára 15 pengő. Ezt a könyvet a Szemle 1930. évfolyamában egyik nagyon érdemes munkatársunk már ismertette, de nem szólva arról, hogy Sprangert kizárólag teológus szemmel nézve sem Spranger, sem előttünk fekvő könyvének vitathatatlan jelentőségét nem volt hajlandó teljesen elismerni, a fordítás minőségéről sem emlékezett meg, mert úgy látta, hogy a fordítók e mű lefordításával „jóformán felesleges munkát végeztek", amely véleményben azonban bírálónkkal aligha osztozik valaki. Azóta a Philologiai Közlönyben (1930. jan., márc. és jún., okt.) jelent meg egy bírálat, mely amíg Spranger müvének teljes elismeréssel adózik, addig a fordítók munkáját abszolút értéktelennek tartja, mert ők, szerinte, „se a németet, de a tárgyat sem értik kellőképpen" . .. „a hibáknak jórésze pedig olyan gondatlanságot, sőt nemtörődömséget árul el, mely teljességgel szokatlan". Bíráló ezen szigorú ítéletét, kifejezések félrefordításai, értelemkifordítások, nyelvtani félreértések mellett főleg néhány súlyos „szótévesztésre“ alapítja és végeredményben a könyvet hasznavehetetlennek tartja. Én magam a könyvvel a Protestáns Szemle 1929. decemberi számában foglalkoztam, több kifogást tettem ellene, rámutattam néhány pontatlanságra és felületességre, mindamellett a Ph. K. ellenére is, most is vallom ott kifejtett nézetemet, hogy bár a könyv tudományos használatra nem alkalmas, de a művelt közönségnek Spranger megismerését illetőleg jó szolgálatot tehet. Vagyis nem csatlakozom a Ph. K. tudós, de túlpedáns bírálójának a végeredményéhez. Legyen szabad még egyszer a fordításról való összbenyomásaimat röviden összefoglalni. Mikor annak idején arról értesültem, hogy Nagy Miklós és Péter Zoltán kollégák Spranger híres művének lefordítására készülnek, nagyon meglepődtem, mert nem volt tudomásom róla, hogy ők szakszerűen foglalkoznak a modern német pedagógiával, de csodálkoztam rajta azért is, mert Spranger bármely művének lefordítása nagy nehézségekbe ütközik. A modern német pedagógia legismertebb képviselői (Spranger, Lilt, Petersen és Kerschensteiner) közül még az utolsó a legkönnyebb, Sprangerhez ellenben bizonyos fordítói rutin kell, hogy az ember vele megbirkózzék, amit a lelkes fiatal kollégák még nem szerezhettek meg.
