Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 6. szám - Dr. Kónya Sándor: Tapasztalatok az angol nyelv reálgimnáziumi tanításában
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 230 gyümölcsözőbbnek látszanék könnyű történeti vagy bármily művelődéstörténeti irányú eseményt elmondó anekdota, vagy bármily művelődésismereti elbeszélés beiktatása. A VI. osztályos anyagban minden olvasmány nem tárgyalható le módszeresen. A tankönyv kb. 5000 szavát a rendelkezésre álló kb. 280 órán nem lehet élő kinccsé tenni, még kevésbbé ismeretkinccsé minden olvasmány tartalmi anyagát, különösen az olyanét, mint a Queen Viktoria, amely kétlapos olvasmány mögött egész kötetre való nemzeti, birodalmi, irodalom-, művelődés- és világtörténet van. Azonban az alapos tárgyalás alá nem vett olvasmányok is elolvastathatók részben házi olvasmányként, részben előkészítés nélkül az iskolában. E könyv költeményeinek egy része helyett szerencsésebb választást is lehetett volna tenni. (A 7, 13, 23, 29. számúak helyett.) A VII—VIII. osztályú könyvekben a szavak bejegyzése, a rövid magyarázatok igazi segítséget nyújtanak a tanulóknak, jól fel is használják azokat. A szavak ilyen közlése a túlterhelés tekintélyes könnyítését jelenti, mert a tanuló lényeges mennyiségű időt nyer. E szavak iskolai elolvastatása a kiejtés és hangsúly szempontjából nem mellőzhető, nem bízható a tanulókra. Ottlétük alkalmatlan akkor, amikor a szöveggel egy lapon van, mert túlságos rendőri ellenőrzést kíván, hogy a szavak megtanulásában ilyenformán könnyebb vevésre csábított tanuló a számonkérés fordítási része alkalmával állandóan a szavakra ne pislogjon. Másfelől e szavak között több van olyan, amelyik 2—3-szor, sőt többször is előfordult, ismételt közlésük nem indokolt. Az irodalomtörténeti anyagban a különálló életrajzok élvezetesebb olvasmány, mint az összefoglaló közlések. Az életrajzok szárazabb részletei, adatai csak olvasásra és szóismeret gyarapítására használhatók, alapos megtanításukra senki sem gondolhat komolyan. A művelődésismeret szempontjából fölösleges terhek (születési évek, szülők, feleségek nevei, a látogatott iskolák, egyetemek stb.) nemcsak mellőzhetők az angol tanulás súlyosabb károsodása nélkül, hanem mellőzésük kívánatosnak is mutatkozott, hogy a lényeges életrajzi adatokra, a művek könnyű, világos, egyszerű jellemzésére, az író jelentőségének egy-két mondatban való világos megjelölésére legyen a nagyobb gond, különösen pedig arra, hogy a szemelvényekből az íróról valamilyen egységes képet nyerjen a tanuló, amely kép nem ellentmondó az író általános képével. Ilyenformán az életrajzi részletek felére, sőt még tovább is lecsökkenthetők. Az összefüggő irodalomtörténeti rész igen száraz és túlzsúfolt, tanulása nehéz és nyomasztó, számonkérése nem ad sem maradandó tudásbeli, sem jellembeli kincset. A jelentékenyebb írókról mondottak csak megrövidítve, jelentőségüknek egy-két mondatban való kiemelésével kérhetők számon. Az olyan apróbb írókat pedig, amelyeknek a tanítását még angol középiskolában is mellőzhetőnek látják, a legnagyobb nyugalommal el lehet hagyni. (Metafizikus költők.)1 Különben is ez írókról való ismeret nem kapcsolódhatik semmihez, 1 H. E. Palmez: The Teaching of English. London, 1930.
