Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 6. szám - Dr. Papp Ferenc: Titkári jelentés
216 Protestáns tanügyi szemle Igen tisztelt Közgyűlés! Mi hűséges tanítványok óhajtottunk lenni, a mi lelkiismeretünk éppen olyan nyugodt, midőn sáfárkodásunkról számot kell adnunk, mint aminő a Dóczi Imréé volt, midőn e közgyűlés színe előtt megjelent és messzehangzó megnyitó beszédét elmondotta. Midőn központi igazgatóságunk egy évi munkásságáról számot adok, először is a magyar református középiskolának jogi helyzete szempontjából legfontosabb problémájáról, a református középiskolai tantervről emlékezem meg. Református középiskoláink tradícióit szemmeltartó, a református szellemet ér vény re juttató tanterv szükségességét 1926-tól minden évben megállapítja egyesületünk. Az elmúlt egyesületi évben jelentékenyen előrehaladott munkát azonban a folyó évben nem folytattuk. A reálgimnázium tavaly történt reformálása után ugyanis egész bizonyosra vesszük, hogy a gimnázium reformálása is rövid időn belül következni fog, annál is inkább, mert a gimnázium inkább megérett a reformálásra. így például a debreceni és budapesti gyülekezetnek csak egy középiskolája: gimnáziuma van, így a két nagy gyülekezetnek öntudatos református hívei kénytelenek akkor is gimnáziumba járatni gyermeküket, amikor a gyermek hajlamai, valószínű jövendő pályája gyakorlatiasabb irányú nevelést, reálgimnáziumot kíván. Be kell következnie annak az időnek, mikor a magyar tanügyi politika, egyesületünk e tárgyban évek óta hangoztatott álláspontjára helyezkedik és a mai merev középiskola szervezetünket a nyugati államok példájára az élet gyakorlati szükségeihez inkább simuló, különféle szakaszokkal tagolt, furkációs középiskolák váltják fel. A mai nevelés ugyanis világszerte utilítáris tendenciájú, eredményeképpen annak a szörnyű gazdasági harcnak, amelyet a háború óta egyesek, népek fennmaradásukért vívnak. A vallás és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézett felterjesztésünkben kifejtettük vázolt felfogásunkat és rámutattunk arra, hogy a magyar viszonyok által nem indokolt két gimnáziumi típus helyett bifurkációval tagolt egységes gimnázium szervezését tartja egyesületünk célszerűnek. A túlterhelés kérdésében is nyilvánítottuk véleményünket. Az egyoldalúan intellektuális művelés helyett a harmonikus nevelés elvét kívánjuk érvényesíteni. Hangsúlyoztuk, hogy a túlterhelés elkerülésének nem elegendő eszköze és módja a tananyag alapos és módszeres feldolgozása, a tanulóifjúság testi-lelki épsége érdekében a tananyag és a heti óraszám csökkentését is szükségesnek tartjuk. Ugyancsak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézett felterjesztésünkben ismételten beszámoltunk gimnáziumaink és reálgimnáziumaink azon tapasztalatáról, hogy a német nyelv tanításának ez iskolatípusok II. osztályában való megkezdése nem jár azzal az eredménnyel, amelyet az 1926-os tanterv ez újítástól remél. Helyesebbnek tartjuk a régebbi gyakorlatot, a német nyelv, tehát a második indogermán nyelv tanításának a III. osztályban való megkezdését, amikor a tanulók fejlettebb és grammatikailag iskolázottabb elméje a későbbi kezdés nagyobb óraszámmal való kárpótlása mellett inkább
