Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 1. szám - Comenius: Kis beszéd az ékes latinság tanulásáról. Fordította Gulyás József
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 12 szabad hátrálni a balsors előtt, de a különféle viszontagságokon s annyi válságos dolgon át ép úgy kell törekedni Lakúmba, t. í. a nyelvek és azután az emberi és isteni dolgok egész tanulásának amaz óhajtott jobb rendszere felé. Jó véget fog a jó Isten adni, bízzunk; akinek nevében vállaltuk fel e dolgot és akinek dicsőségét céiozza ez, csak a mi türelmünk és buzgalmunk ne hiányozzék ! „Elég gyorsan, ha elég jól“, mondta az ifjúi tanulmányok ama jeles irányítója, Quintilianus. Tehát, ha későbben érjük is el céljainkat, hogy mégis annál jobban elérhessük, dolgoznunk kell. És mert a latinság tanulásában már az elmúlt évben két osztályt felállítottunk, a harmadik és utolsó felállításához (amely a finomabb irályé lesz) ma kezdünk hozzá. Tetszik hozzátok, latinság tanítói és hozzátok, latinság tanulói és hozzátok, iskolánk szemlélői, egy kis beszédet előre bocsájtani az ékességről, és pedig 3 irányban: I. mindennemű, különösen pedig az ész- és nyelvbeli ékességet ajánlva, a legékesebb teremtménynek, az embernek; II., megmutatva, hogy mely dolgokban áll a szép minden neme, névszerint pedig a beszédé és a nyelvé; HL, rábeszélve titeket, e nemzetbeli jelenlévőket, arra, hogy ez iskolában, ez osztályban, amelynek felállítására jöttünk, az eszeteknek, nyelveteknek, minden testeteknek ékességre való kiművelésére ne szalasszátok el az alkalmat, ha már a mindent mindenben legszebben elrendező és intéző isteni jóság és bölcseség azt akarja, hogy ez ne hiányozzék nektek. Az I.-ről. Ékesség, szépség, összhang, alak, kecs, báj, ragyogás, dísz, kellem : itt egynek vétetik, t. i. az isteni bölcseségnek a dolgokra rányomott pecsétje gyanánt, amelynek látása az eszes teremtményt az ő csodálására és szeretetére ragadja. Tehát minden ékesség és szépség forrása az Isten, és az ő dolgának mind öninagukon belől összehangzó és kellemes rendje, mind önmagukon kívül bizonyos esetleges ékítményekkel való díszítése. 0 az, aki a világ ez igen szép palotáját szerkesztette. 0 az, aki ebbe a szép színházba, mint legszebb nézőt, az embert bevezette. O az, aki ugyanabba és az ő egész ivadékába, mindnyájunkba minden szép szeretetét beoltotta. Úgyhogy az összes emberek közt senki sincs, akit a föld valamely szép tájéka, a síkságok és a hegyek kellemes kilátása, a szép kertek és szőlőhegyek, az állatok gyönyörű alakja, az épületek összehangzó szerkezete, a díszes ruha, a jól összeállított étel és a kellemesen hangzó zene ne ragadna meg. És hát miért ne ragadna el és gyönyörködtetne bennünket inkább az, ami által még inkább emberek vagyunk, a gondolkodás és a nyelv ékessége. Óh mily szép bölcsnek lenni! T. í. bármely szépnek szépen való kifejezésére és a lelkek rábeszélésére képesnek! Nem méltatlanul gondolják minden szellemes dolog közt legszellemesebbnek az ékesszólást. A bölcseség ugyan önmagában véve nagyobb az ékesszólásnál, de az emberi életben, bölcs Salamon bizonysága szerint, többet tehet az ékesszólás, mint a bölcseség. Az elméjében bölcset fogják bölcsnek
