Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 1. szám - Comenius: Kis beszéd az ékes latinság tanulásáról. Fordította Gulyás József

nevezni, de az ékesbeszédű nagyobbat fog találni (így szól a Példab. XVI. r. 21. v.). T. i. többeket és többször ráz fel, ragad meg, hajlít, vezet oda, ahova akar, az ékesbeszédű szónok, mint a bármennyire finomeszü, de az ékesszólás fegyvereit nélkülöző tudós. Ez azért van, mert a bölcseség sajátlag csak az értelmet igyekszik felvilágosítani. Aki a befogadott fénytől ragyogni tud, az még mozdulatlan. De az ékesszólás az akaratra, a tettek királynőjére s az ő tanácsosaira, az érzelmekre hat, amelyek míg az ész óraművében a súly szerepét játszák, megmozdítva nem tudnak nem mozgatni. Az érzelmek — mondom — lényünk fele; ahová akarnak, oda ragadnak minket, azért ezeknek az ékesszólás erejével való megmozdíthatása okozza, hogy egész népek is megmozduljanak. Ezt bizonyítani akarván a régiség, 1 öltötte az Orpheusról való mesét, aki citerája énekével vadakat, fákat, sziklákat összehívott s egyetértésre hozott, szintúgy egy másikat is Arionról, aki szintén zenéjének kellemével szelídítette meg a tengeri szörnyeket. Innen van ez a mondás:

Orpheus az erdőben, a delfinek közt Árion. Hozzáteszem: az elvontabb tudományok értelme sem képes soha önmagával elég összhangban lenni az ékesszólás eszközei nélkül. Ezért a bölcs régiség a rejtettebb értelmű és magasabb hasznú dolgokat az ifjak figyelmébe ajánlani és bizonyos rövidebb úton az utókornak átadni akarván, közmondások, példázatok és talányok takarójába szokta azokat burkolni. Sőt magának az Istennek is, amikor igéje által hozzánk beszél, a beszéd minden mesterfogását tetszett alkalmazni s jobban, mint bármely Demosthenes vagy Cicero utánozni tudná. Az isteni ékesszólás fogalmához tartozik tehát a beszéd ékességének mesterségét ismerni. Ezért a legnagyobb hittudósok, régiek és újak (különösen Tertullianus, Lactantius, Hieronymus, Ambrosius, Augustinus, Gregorius s nemrég Kálvin János) a beszéd ékességét a dolgok fenségével úgy kötötték össze, hogy nemcsak az isteni bölcseségű tanítókat, de a római ékesszóláséit és a legsímább irályéit vezéreiknek ismerték el maguk a kritikusok. Ezért semmi ok arra, hogy ti a hittudomány tanulói, a tisztább latinság tanulását tőletek idegennek gondoljátok! Nektek a feladatotok az mindenekelőtt, akik szükségesnek tartják az emberekhez emberi nyelven beszélni, hogy amikor Isten helyett és Isten helyében nektek kell beszélnetek, Istenhez méltóan, azaz kiművelt nyelven iparkodjatok beszélni. (Ézs. 50. 4.)

A IL-ról.

Elég ennyi arról, hogy mily szükséges az, hogy az ember a nyelv dolgában is minden oldalról kicirkalmazott, finom, sőt kellemes legyen. Félek, hogy valaki ezt mondja: Hiába tanácsolod, hogy gazdag, formás, tanult és ékes legyek, mert akarok, óhajtok, vágyom az lenni. De inkább hát az utat mutasd meg, amelyen eljussak a gazdagsághoz, tanullsághoz és ahhoz, ami ékesség. Ezt felelem: Remélem, hogy akarod, aki nem vetetted le az embert. Mert jót akarni sajátja az emberi termé-Ä PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE____________13