Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 1. szám - Comenius: Kis beszéd az ékes latinság tanulásáról. Fordította Gulyás József

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

11

mondat elolvasása után azon gondolkodnia, hogy milyen nyelven is van megírva az, amit elolvasott. Az általam is használt dr. Böhm — Tankó: Lélektan és Logika középiskolai tankönyv tartalmilag minden kritikát kibír, de már világosság és szabatosság s néhol a magyarosság szempontjából kívánni valót hagy. Szerény véleményem szerint nagy szolgálatot tenne a középiskolai filozófia tanításnak az a filozófiát hosszú időn át tanító középiskolai tanár, aki e tankönyvet a második kiadás számára átírná s ha az általam helyesnek tartott anyagredukciót s anyagpótlást figyelembe venné, a filozófia tanítás igazi célját hathatósan elősegítené.

(Nyíregyháza) Weiszer Gyula.

Comenius: Kis beszéd az ékes latinság tanulásáról,

melyet a III. latin (az atrialis vagy rethorikai) osztály felállításának idején, az 1652. év január 10. napján tartottam a nemes pataki iskolában.

„Különféle viszontagságokon, annyi válságos dolgon át Latium felé tartunk“, mondta egykor terhes utazása kísérőinek ama nagy Aeneás, a római nemzet alapítója. Most ezt magamévá teszem és titeket, nemzetes, nemes, nagytiszteletű, tekintetes, tudós és tiszteletes férfiak, és téged, tanuló ifjúság, munkálkodásom jóakaratú és állandó szemlélőit, ugyanezekkel a szavakkal buzdítalak türelemre és reményre: sokféle viszontagságokon, annyi válságos veszedelmen át Latium felé tartunk! Mert mi is e helyen Latiumba tartunk, Erdély méltóságos fejedelemasszonya, a mi legkegyelmesebb úrnőnk pártfogása alatt már másfél évvel ezelőtt terveket szővén ez iskolában a tisztább latinság tanításáról és tanulásáról. És amikor először felszedtük horgonyainkat, reményünk volt arra, hogy az isteni Favonius szellője alatt hajóútunkat úgy fogjuk bevégezni, hogy egy év (t. i. 1651) alatt a latinság mindhárom osztályát teljesen felállítva láthatjuk. De kedvezőtlen szelek gátoltak, úgyhogy a Scyllák és Charybdlisek kerülésével szükségképpen idegen helyekre kellett jutnunk és idegen dolgokba, végül viszontagságokba és válságos helyzetekbe, amelyek bennünket célunktól visszavetettek. Mert emberek vagyunk és a halandóság sorsa nyom bennünket. A gondolkodásunk és a kigondoltak végrehajtása nem egyenlő lépéssel járnak. Ama viszontagságok és válságos helyzetek közt pedig, amelyek hánytak-vetettek bennünket (hogy méltóságos fejedelmeink nyilvános küzdelmeiről és gyászáról hallgassak, amelyekben nem tudunk részt nem venni), volt annyiunknak: nekem és enyéimnek is és a nyomdászoknak hosszabb betegsége, amellyel annyi hónapon át küzködve, még nem is mindnyájan és teljesen vergődtünk ki. Bizonyára így tetszett az isteni bölcseségnek megpróbálni türelmünket. Nekünk azonban, ha férfiak vagyunk, nem