Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 1. szám - Weiszer Gyula: A középiskolai filozófia tanítása
10 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE séd nascitur, születni kell erre, a születési adottságok hiányát nem pótolhatja a mechanikusan elsajátított ténytudomány. A legtöbb tanár már a pedagógiai vizsgára való anyag elvégzését is terhesnek tartja, s oklevelének megszerzése után inkább felejt, mintsem gyarapítaná ebbeli tudását. Hogy filozófia tanítására minden okleveles középiskolai tanár képesített, még e papír-képesítés nem jelenti azt, hogy sikerrel is tudja tanítani. Azon általános követelményeken kívül, melyeket minden más tárgyakat tanító középiskolai tanártól megkövetelnek, a filozófiát tanító tanárral szemben még más követelményekkel is fel kell lépni: Jártasnak kell lennie az összes középiskolai tárgyakban, ismerni kell azokat, ha nem is részleteiben, de legalább főbb alapvonásaiban. Nagy szókinccsel kell rendelkeznie, hogy az egyes fogalmak nüánszaival í tisztában legyen. Az oktató eljárás a filozófia tanításánál is lehetőle heurisztikus legyen, de csak lehetőleg, csak ott, ahol az új anyag má; ismeretekkel már kellően elő van készítve. Mivel azonban éppen a nagyon előkészített részek részletes ismertetésénél óhajtanék anyagredukciót, éppen ezért nem sok alaposan előkészített rész maradna meg, tehát a heurisztikus oktató eljárás csak nagyon kevés helyen alkalmazható egy óra keretén belül. Ebből az következik, hogy az új anyagrész feldolgozásának oroszlánrésze a tanár munkája. Nehézségeken átsegíteni a tanulót, komplikált lelkifolyamatot úgy részére bontani, hogy ezek összetevéséből világos képet nyerjen, elsősorban a tanári munka feladata. Ehhez pedig egyszerű, nem cikornyás, nem szónoki, de nem is pongyola stílusbeli készség kell. Állandóan figyelni kell a növendékek szem- és arckifejezését, melyek egyrészt a figyelem esetleges lankadását, másrészt a meg- vagy megnemértést tükrözik vissza. Kiapadhatatlan fáradsággal kell lehetőleg konkrét dologhoz rögzíteni az absztrakt ismereteket, újabb és újabb szemszögletből kell megvilágítani a tárgyalt anyagot mindaddig, míg a tanár nem látja s meg nem győződik arról, hogy a növendékek maguk is rájöttek arra, hogy tulajdonképpen milyen egyszerű a látszólag érthetetlen lelki jelenség. Legyen a filozófiát tanító tanár idealista a szó nemes értelmében, legyen érzelemgazdag, de ne érzelgős, legyen jó ember, de ne pipogya, legyen világos okfejtő, de ne szónokias, legyen következetes, de ne rideg, szeretettel felruházott oktató, de ne elfogult szülő. Néhány szót még arról, hogy milyen legyen a jó filozófiai tankönyv? Mint minden tankönyv, legyen ez is világos, szabatos és magyaros. Az egyszer már elmondottat ne mondja el mégegyszer más szavakkal, mert ebből a megnemértés veszedelme származhatik. Ez a tanár dolga s ha a tankönyv ezt teszi, akkor a lényeg elvész a szóáradatban, aminek következménye, hogy a növendék csak üres szavakat reprodukál szajkó módjára. Ne legyenek túl hosszú mondatok, legfeljebb két mellékmondattal bíró összetett mondat engedhető meg. A különleges filozófiai szókincset úgy használja, hogy ne kelljen a növendéknek egy-egy
