Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 1. szám - Weiszer Gyula: A középiskolai filozófia tanítása
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 9 foglalhatja szerves egésszé a végtelen sok és egymástól különböző ismereteket, az elemtan legfontosabb része. A rendszertan feladata a reális valóságból megalkotni magunk számára a világ helyes, igaz képét. A világ lélektanilag mindenki számára más és más, aszerint, hogy az Én mit fog fel belőle s hogyan dolgozza azt fel. A logika rendszertani részének feladata tehát az, hogy megállapítsa a gondolkozás azon helyes szabályait, melyek az Ént szabályozzák a világképet kialakító egyes ismeretek feltevésében, az intellektust pedig befolyásolják, hogy e mozaik darabokat miként rakja össze, úgyhogy a világnak helyes, igaz képét nyerje. Erre szolgálnak : a meghatározás, felosztás s a bizonyítás. Közülök a két első már szintén jól meg van alapozva; legfontosabb a bizonyítás, mely az ismeretek közötti szükségképpeni érvényességet mutatja ki. A tudományok világos áttekintésben tárgyalandók s így ez nemcsupán tájékoztatni fogja a növendéket a középiskola tudományágai között, hanem meg is érteti, hogy miéit szelektálódnak egymástól el az egyes tudományágak. Az a kérdés most már, hogy a lélektan és logikában elért időnyereséget miképpen használhatjuk fel a filozófia céljának tekintetbevételével. Tíz évre visszanyúló tapasztalatom eredményeképpen állíthatom, hogy bár növendékeim legnagyobb százaléka évről-évre a legintelligensebb társadalmi osztályból kerül ki, mégis korunk uralkodó eszméivel, melyek az egyén világnézetének helyes kifejlődésére döntő befolyással vannak, nincsenek tisztában. Hogy mi a szociálízmus, materalizmus, létezés, mi ad az életnek igazi tartalmat, hol és hogyan keresse az életnek, még pedig a boldog és megelégedett életnek alapföltételeit, ezek mind olyan kérdések, melyekről nem hallott az egész középiskolai oktatás folyamán. Hogy lehessen a középiskolából kikerülő növendék szellemileg érett, ezek nélkül — véleményem szerint — el sem képzelhető. Nem tartom magam elég hivatottnak arra, hogy a középiskolai filozófiai oktatás megreformálásának alapföltételeit lefektessem, e rövid lélekzetű értekezés célja csupán csak az lenne, hogy a nagyobb tapasztalattal rendelkezők s az igazán arra hivatottak figyelmét felkeltse a középiskolai filozófia oktatás reformjának szükségességére. Milyen legyen a filozófiát tanító tanár? Axióma gyanánt elfogadott igazság, hogy minden tárgy sikeres tanítása elsősorban a tanári egyéniségtől függ, de sehol nem érvényesül ez az elv annyira, mint éppen a filozófia tanításánál. Midőn valaki a tanári pályára lép, középiskolai stúdiumai közül a legkedvesebbeket fogja szaktárgyaiul kiválasztani. Egyetemi tanulmányai alatt kielégítheti tudásvágyát s gazdag tartalommal megrakodva, elért célja fölött érzett kiegyensúlyozott lélekkel indul a tanítás mezejére. Ezzel szemben nagyon kevés azok száma, kik a filozófiát választják szaktárgyul, nemcsupán azért, mert ez nem kombinálható más tárggyal ügy, hogy a könnyebb elhelyezkedést biztosítva lássák, hanem azért, mert a filozófia művelése különleges összetételű lelket kíván. Filozófus non fit,
