Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 155 Ez az ifjúsági olvasmány tehát jó ember, tapasztalt pedagógus értékes műve. Bizony a szerény író, művét nemcsak a „vasvármegyei népiskolák tanulói részére“ irta, hanem hazánk egész ifjúságának nyújtott igen tanulságos és lebilincselő olvasmányt. Művének becsét emeli szabatos magyarsága és a szemléltető, fényes papírra nyomott 204 szép kép is. Szerző arra kcri olvasóit az előszavában, hogy művének esetleges hiányairól értesítsék. E kívánságát szívesen teljesítem. Ilyen hiánya a könyvnek: 1. hogy nincs „talaj- és tájíze“. A „szülőföld ismertetésének fundamentuma a lakóhely természetének leírása. A földrajzi, természetrajzi tényezők (térszín, talaj, éghajlat, hegyszerkezet stb. stb.) visszatükröződnek a lakóhely minden élőlényén, kultúráján, tehát meghatározzák a letelepülés, foglalkozás, növénytakaró stb. okát. Viszont az ember munkája is alakítja a földet kultúrfölddé. A föld és lakója közti összefüggésekre rá kell irányítani a figyelmet a szülőföld részletes ismertetésénél. 2. A mű becsét fokozná és általánosabb értékűvé tenné egy kimerítő (katonai) térkép. A közölt térkép teljesen értéktelen, még a vasmegyei részére is. 3. A sok kép közül igen tanulságos a 59, 88, 77—100, 153, 154, 155, de ma már az ilyen képeknél megkívánjuk a pontos magyarázatot. (Mi van az előtérben, mi a kép közepén, a háttérben, jobbra, balra.) A 62, 63, 64, 65, 66. sz. képek teljesen feleslegesek, fotoriportszerűek. E hiányok a második kiadásban könnyen pótolhatók. Egyébként a mű megérdemli, hogy az ifjúság körében terjesszük és hiányainak pótlásával sok kiadást érjen el. (Budapest) Dr. Schindler Gyula. A nagykőrösi Arany János Társaság V. évkönyve. A diszes IV. kötetnél is gazdagabb tartalommal jelent meg az V. kötet. Illusztris szerzők (Herczeg F., Bárd Miklós, Bárdné. Kozma Andor) neve mellett jónevű írók írásait öleli magába e 229 lapos, 3 műmelléklettel díszített kötet. S ami folyóiratunknak legjobban esik, az, hogy a híres nagykőrösi Tanárikar alakjaival (Arany J., Szász K,, Tömöri M., Mentovics F.) bőségesen és szeretettel foglalkozik az évkönyv. Csak a szerény szerkesztő adja magát ismét áldozatul: Sárváriról, az Arany nagy tanáráról közölt életrajzának most a II. részét adja, a jövő évfolyamban Ígéri a III. részt. (Legalább csináltatott volna különnyomatot!) A nagy tanárikar tagjain kívül Rákosi Jenő, Vargha Gyula, Kassai Vidor, Apáczai Gerő is megelevenednek előttünk. A hivatalos részben érdekes az év története s ebben is az, hogy az évkönyv anyagi korlátjai leomlottak; így a tavalyinál 70 oldallal terjedelmesebb lett az évkönyv. 34 tiszteleti, 22 alapító, 31 helybeli rendes, 46 vidéki s 111 pártoló tagja biztosítja az olvasót a még szebb sikerrel való működés felöl. „Vészben, fagyban mit lehullat s a levélért nyerjen újat“ s legyen tovább „terepélyes nagy fa!“ Gulyás J. Dr. Böhm Dezső: Leitfaden der Musikgeschichte Ungarns. Budapest. Scholtz testvérek kiadása.
