Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
154 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Rengeteg irodalmi munkát sorol fel az eg>es fejezetek végén. Nem a lap alján csillagozva, hogy ezt vagy azt a mondatot vagy gondolatot honnan vette, hanem együtt, ezzel is mintegy jelezni akarván azt a pontról-pontra ki nem mutatható, de mégis meglevő egyetemes hatást, melyet azok a munkák tettek rá, melyek nyomán megszületett ez az értékes magyar munka a tollából. Kár, hogy az idegen szavak írásában nem következetes és hogy a szükséges mértéken felül használ idegen szavakat (speciális, preventív stb.). A tulajdonnevek, családnevek után szokás tenni a magyarban a keresztnevet, még akkor is, ha azok idegen nevek. Nem Karl Barth, Alfréd Wien, Adreas Hyperius tehát, hanem Barth Károly, Wien Alfréd és Hyperius András. A négy lapnyi német függelék-ben bántó, hogy a szerző által is nagynak ismert pápai teológiai tanárt, későbbi superintendenst Józsefnek kereszteli el, holott Tóth Ferenc-nek hívták. A munka csinos kiállításban jelent meg a Fébe nyomda nyomásában. (Pápa) Incze Gábor. Dezső Lipót: Az én szülőföldem. Két szentgotthárdi fiú barangolása Vas-megyében. A vasmegyei tanulók részére irta D. L. kir. tanfelügyelő. Dunántúli nyomdavállalat R.-t. Szombathely, 1930. Szerző kiadása. Ára 2'50 P. Misi és Pisti szentgotthárdi elemi iskolai tanulók, iparosszülők gyermekei, iskolai kiránduláson részletesen megismerik szülővárosuk és környéke nevezetességeit. Derék tanítójuk e kiránduláson a szülőföld iránt olyan érdeklődést, rajongást tudott kiváltani a gyermekekből, hogy a nyári szünidőben egész vármegyéjüket szerették volna megismerni. Kívánságuk teljesült. Szüleik beleegyezésével tanítójuk autón utazza be velük a vármegyét. — Erről az utazásról számol be e 147 oldalra terjedő könyv. Műve megírásában a szerzőt az a nemes törekvés vezérli, hogy a szülőföld részletes ismertetésével a magyar fajszeretet, „a hazai főid iránti hűséges ragaszkodást“ nevelje a fiatal olvasó lelkében. — Ezt a célját el is éri. Vas-vármegye földje és története különösen sok és értékes anyagot nyújt. Földje (Álpok, síkság, medence, dombvidék, vulkán), népe (magyar, német, horvát, vend), múltja (baltavári ősleletek), római sáncok, Sabaria, az „Őrségi tartomány“ (árpádkori határőrvidék, a 13 „őrálló“ falu, Ják, tatár és török emlékek, Bocskay-, II. Rákóczi F.emlék, francia háborúk nyomai, 1848—49, a felháborító „trianoni“ határ), kultúrája (sok iskola, fejlett gyáripar, mintagazdaság), jelene (gazdasági válság) — a Nagymagyarország földjének, múltjának, kultúrájának, sorsának kis tükörképe. Szerző kivételes pedagógiai érzékkel kezeli a nyersanyagot. Sok helyen nehéz tudományos fogalmakat oly könnyen érthető módon hozza közel az elemi iskolai tanulók szellemi szintjéhez, hogy módszere a tanítással foglalkozóknak is tanulságul szolgálhat. Izzó hazaszeretete, felekezeti és nemzetiségi türelmessége vezérli műve megírásában. Minden sorából sugárzik a gyermek iránt táplált meleg szeretete.
