Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 151 sával (a magántanári képesítés alkalmával) látja biztosítva az egyetemi szellem folytonosságát, — komoly mementónak szembeállítva ezzel azt a lehetőséget, ha a tudós érzület helyett a csupa gyakorlat emberei kerülnének felül az egyetemen, mint szakiskolán, melynek a tudományos szabadság nem szívbeli ügye, mi lenne akkor? „Az egyetemek életének efféle módosítása közvetlenül a mostani hallgatóktól vonná el az egyetemi levegőt, közvetve pedig, már a második nemzedékben, a tanárok feladatát szállítaná alább. S mi következnék azután, mikor e tanítványok tanítványai kerülnek fel az egyetemre ?“ (46). Ilyen ijjesztő képektől nemcsak személyes megkönnyebbedés, hanem szimbolikus jelentőségű megbizonyodás erejével hat, mikor a szerző a kolozsvári egyetem bölcsészeti karának régi szellemét idézi, mint azt az éltető forrást, melyből egész gondolatvilága táplálkozik (26. jegyzet1. A történelmileg kialakult egyetemi eszmény erejében kell bíznunk, hogy tanáraiban mindig tud gondoskodni e szellem kitermelőiröl és ezzel folytatóiról, és így értjük meg egész jelentőségét a záró szavaknak, melyekbe a szerző mint az egyetemi élet alapaxiomájába belefoglalja tanulságait: „Ez a körforgás (az egymást felváltó nemzedékeké) világítja meg élesen az egyetemi nevelés jelentőségét. Ezért legfőbb követelménye minden érdeknek, amelyet az egyetemnek kell kielégítenie, hogy ami az egyetemen és az egyetemmel történik, tisztán és szabadon az egyetem szellemében történjék.“ Az egyetem bizonyosan nem mulasztja el e komoly tanulságok értékesítését. De a középiskola is tehet valamit, amit csak ő végezhet el. A pályaválasztás tusakodásai és töprengései közt nem volna-e nagy segítség a diákok egy jó nagy részének, bizonyosan nem a sekélyesebbjének, ha egy baráti kéz elejükbe adná ezt a füzetet ? Sőt még többet is szabad mondani : miért ne lehetne az önképzőkör valamelyik utolsó együttlétekor a vezető tanárnak magának ismertetni ezt a füzetet, felolvasni belőle a legvonzóbb rés eket, odaterelni a figyelmet az eszményre és egyszersmind megmutatni az egyszerű gyakorlati eszközöket, amikkel haladni lehet feléje ? Hiszen ő is ugyanezt az eszményt szolgálja ; ha szorosabbra lehet fűzni a szálakat, miért ne tenné meg ? Egy kis érdeklődés és segítő vágy el sem gondolhatóan sokat tehet ezen a fájdalmasan elhangolt ponton, amely pedig a közös front legfőbbik pontja. T. B. Paktay Ervin: A világ tetején. Körösi Csorna Sándor nyomdokain Nyugati-Tibetben. Száz képpel és két térképpel. Budapest. Lampel. Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára. Mi, magyarok hamar szoktunk felejteni. Régen szalmalánghoz hasonlították a lekesedésünket, mindent megígérünk, mindent megfogadunk, de pár nap, néhány év múlva mindenről elfeledkezünk. Mennyit beszéltünk valaha Körösi Csorna Sándorról, anélkül, hogy tudtuk ismertük volna az ő nagy jelentőségét. A nagyenvedi református kollégium jeles diákja papnak készül, ismereteinek gyarapítására kimegy Göttingába, de ott me b abonázza a
