Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 150 a tanárnak a legfelségesebb alkalmai vannak ezt a viszonyt megindítni, elmélyítni, állandósitni, hiszen a legkényesebb korban, a középiskola addigi minden órát beosztó támogatásától — sokszor az önálló Hanságig támogató gondoskodásától — egyszerre és átmenet nélkül megszabadult ifjúnak kell bizonytalanságában, sokszor kétségeiben, lába alá biztos alapot, szeme elé tiszta célt állítani. Mindezt teszi a tanár, ha az új, sóvárgó lélek előtt feltárja az egyetem természetét, azt, hogy mit adhat az egyetem, hogyan adhatja azt, éppen ezért a hivatásba való bevezetésnek nevezi ezt a teendőt a tanulmány, amely nyilvánvalóan az értelmen keresztül az egész embert megfogja, formálja, — neveli. A II. fejezet az egyetemi nevelés feladata és szelleme címen éppen a nevelésben időnként előtérbe lépő tényezők természete szerint az egyetemen uralkodó értelmi nevelést veszi közelebbi elemzés alá ; természetesen állapítva meg erről, hogy egyszerre erkölcsi nevelés is, mert a szabadságban való önzetlen szolgálat szellemében él. Ennek a szabadságnak, amely a világ legfelségesebb megkötöttsége, minthogy csak a dolgok isteni rendjének törvénye köti, melyet felismerni annyi, mint szabadon követni, — ennek vannak szentelve a tanulmány legszebb lapjai (20 és köv.). A tudománnyal való személyes viszonv kialakulásának lélektanát írja itt meg a szerző; ennek típusait jeleníti meg az úttörő, a követő, a részletkérdések mestere, az összefoglaló áttekintések képviselőiben, akik közt az egyetemi szellem természetesen az utolsóban látja az ideális alakot, akiben a többinek előnyei megérnek és gyümölcsöznek. A III, fejezet az egyetemi nevelés követelményei címén azokat az akadályokat mutatja fel, melyeket az egyetemi szellemnek el kell hárítania a maga htjából: a lelki függetlenség hiánya köztük a legnagyobb, nagyobb az anyagi nyomorúságnál és az életcélok értékének elhomályosodásánál. Az egyetem éppen azzal segít ezen a kétségbeejtő helyzeten, hogy a maga eszményét nyilatkoztatja meg a feléje forduló lelkek élőit. Ezért tartja szükségesnek, hogy bevezetés az egyetemi életbe vagy ilyenféle címen az egyetem mintegy tárja fel magát új hallgatói előtt (32), mutassa fel a különbséget a középiskola és a maga munkája közt; — de tovább is: adjon bevezető tájékoztatást minden tudománykar életébe, végre az egyes szakok .tanulmányába. Itt természetesen az igazi és igazán egyetlen bevezetés a tudományos munka módszeres művelésébe való bevezetésre, amelyet milyen nagyszerű dolog volna, ha a középiskola előkészítene, amint a Schneller István dédelgetett gondolata, a két éves liceális tagozat — (amiben az Eötvös József báró elgondolásának volt hű sáfára), — tehette volna és tenné, ha egyszer megvalósul. A módszerrel és az egyes tudományok történetével való megismertetés tehát a két eszköz, mellyel az egyetem kezdi a maga munkáját. Hosszú gyakorlatban és kristályosító elmélkedésben érett megjegyzések világítják meg a leckelátogatás, a szünetek stb. kérdéseit, de a követelmények követelményéről, a tanár személyiséget formáló személyiségéről, egy pillanatig se tereli el semmi az író figyelmét, hozzá tér vissza az intézményes biztosítékok kérdésétől, — ennek biztosítá
