Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 149 képzés) rendezése kérdéseiben csúcsosodtak ki. — Mindezek közt megkülönböztetett hely illeti meg ezt a tanulmányt, mert azt a pontot világítja meg, melyet valamilyen módon érinteni, vele valahogy a maga viszonyát körvonalozni minden dolgozatnak kell, amely az egyetem életéről szól, de amelyet amig csak érint, hiányosnak érzünk minden fejtegetést, mert az egyetem lényeges mivolta, létformája, existenciális minősége él benne. Az egyetemi szellem kérdése ez a pont, és ezt a rövid tanulmányt az teszi olyan becsessé, hogy klasszikus tisztasággal és diadalmas magától értetődőséggel tudja ennek a szellemnek hódító erejét megjelenítni, mint egy felséges postulátumot, melyet az egyetem lényege ír elő az egyetemi munkának. Az első tekintetre azt hinné az olvasó, hogy egy pedagógiai részletkérdésről talál felvilágosítást; de az író művészete éppen abban van, hogy ezt a részletkérdést az egyetem uralkodó középponti problémája szempontja alá állítja. Két pillére van gondolatai épületének: a nevelés értelmezése az egyik, melyszerint a nevelés „a növendéket érő hatások összefogása, irányítása a növendék fejlődése érdekében“ (16); az egyetem lényeges mivolta a másik, ez pedig: a tudomány önmagáért való művelésébe való belenevelés, mely a kész anyag befogadása, a tanulás helyett a problémák átélésében és megoldásukba való belemélyedésben, a tanulmányozásban nyilatkozik meg, amelyben a tárgy engedelmes megfigyelése, a tárgy autonómiájának elismerése, és ezzel együtt az értelem autonómiájának fel- és elismerése az utolsó, éltető életgyökér (26). Ebből természetesen adódik a tanulmány témája és programmja: az egyetemi ifjúságra nézve ez a nevelői hatást sugárzó középponti hatalom nem lehet más, mint az egyetemi szellem maga; nem lehet a középiskola dogmatikus tekintély-elve, nem lehet semmiféle más tekintély, mint az igazságé, mely kinyilatkoztatja magát a dolgok tárgyi rendjében, mint törvény, melyet a szerető elmélyedés felismer és az ő lelke alkotó elemének befogad. így lesz a tanulmány egy nagyszerű itinerarium, melynek minden kanyarulatánál előttünk áll az egészet uraló csúcs: az egyetemi eszmény, az egyetemi munka szellemének ideálja, mint lélektani és logikai követelmény, és mint történeti valóság. Ezért lehet a tanulmány, néhány fejezetbe kristályosítva, az egész egyetemi eszmény teljes rajza, a nevelés szempontjából nézve. Egyetlen kérdés se marad megvilágitatlan, amit szakember föltehet, s ami éppen olyan nagy dolog: amit az egyetemre vágyó ifjú lélek várhat, hogy tájékozódást nyerjen belőle. Az első fejezet: A nevelés és az egyetem cím alatt a nevelés értelméből, amely a változó alakulatok közt mindig ugyanaz marad, t. i. a magasabban állónak tervszerű behatása arra, akit fel akar emelni, eljut ahhoz a tényezőhöz, amely az egyetemen is végzi ezt a nevelő hatást; ez a tanár személyisége, — érthető ezért, hogy az egész egyetemi munka előfeltételét, biztosítékát és kezességét ebben a személyi tényezőben látja és ennek lélektanát rajzolja meg nagyszerűen jellemző és biztos vonásokkal, — csak- természetes, hogy ez a rajz kibővül a tanár és tanítványa viszonyának hasonló finom rajzává. Hogyne, mikor
