Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 1. szám - Weiszer Gyula: A középiskolai filozófia tanítása
8 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE azt, hogy az érzelem mindig kísérője lévén az értékelésnek, tudatát csak azon érzelmek számára fogja megnyitni, melyek az egyedül helyes értékelési módot — az ideálisát — kísérik. A lélektan harmadik részét, az akaratról szóló részt kell a legrészletesebben tárgyalni. Az érzelmek tanából az átmenet az értékelésen át vezet. Céltudatosan tenni valamit, a sok reánkható motívum közül kiválasztani az etikai jellemnek legmegfelelőbbet, az emberi lét legígazibb megnyilvánulása. Olyan tartalommal megtölteni az Ént, hogy az minden kényszerítő hatás ellenére is tegye a jót, szépet s igazat, egyet jelent az Isten országának itt a földön való megvalósításával. Numen adest, az ember érzi, hogy egy a teremtőjével, hogy rajta a végtelen kicsi ponton keresztül hat, működik az Örökkévaló. Aki az etikai jellemfejlődés eme fokát elérte vagy legalább is megközelítette, az bátran kiállhat az élet viharába, azt semmiféle ocsmányság, aljas élvezet vagy haszon rossz emberré nem teszi. A logika tárgya a lélektannak más szempontból való vizsgálata. Ez a szempont pedig az, hogy igaz-e logikailag, ami lélektanilag való, s itt mindjárt rájövünk arra, hogy ami való, az nem szükségképpen igaz is. Valóság lélektanilag pl. az illúzió, de nem igaz logikailag. Az etikai jellemképzés szempontjából a logika főfeladata az, hogy a gondolkodás helyes formáit megismertesse abból a célból, hogy ezek legyenek azok a lencsék, amelyeken keresztül lelkünket, annak tartalmát átvizsgáljuk s a vizsgálat eredménye gyanánt megállapítsuk, hogy azokból melyek az igazak. Az igazságnak pedig csak egyetlen kritériuma van s ez az érvényesség, de nem földi, véges felfogásban. A dolgokról alkotott vélemények, az ú. n. tényigazságok változnak, hiszen ebben áll a tudományok előhaladása, de ezen változásnak alávetett tényigazságokon kívül van egy örök igazság, mely változhatatlan s melytől minden más tényigazság létét nyeri. Az örök, az abszolút a szellemiség funkcióiban megnyilvánuló érvényesség, az ismereteket igazzá tevő törvényszerűség, Ezen az ismereteket igazzá formáló tevékenységet a logika az elemtani és rendszertani részeivel érheti el. A logikánál ismételten azt kell tapasztalnunk, hogy a mai ténytudományi résszel kellő eredményt nehéz elérni. Véleményem szerint az elemtani részt kell megrövidíteni, mert itt ismételten olyan tárgykörrel van dolgunk, amely rengeteg sok régi ismeretre támaszkodhatik. Fogalom, ítélet, következtetés az elemtan anyaga. Nyelvtan, stilisztika, retorika, matematika már foglalkoztak ezekkel. A logika feladata itt az, hogy legfeljebb két iskolapéldával nem cikornyásan, de mindenki számára érthetően mutassa be az elemtan részeinek alkotásmódját, elhagyva a sokféle felosztást és osztályozást, rendszerezést. Nem az a fontos, hogy tudja, miszerint a fogalmak viszonya szerint a következtetésnek 64 alakja van s hogy ezek közül csak 19 érvényes következtetés s hogy fújja azt pl. Barbara, Celerant, stb., slb. fontosabb ennél az, hogy ismereteinek megszerzésénél fellépő akadályok esetén milyen logikai szabályokhoz folyamodhatik, hogy az az ismeret, igaz legyen. Az okság törvényének tudatossága, melyszerint ez egyedül
