Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 4. szám - S. Szabó József: A református egyházat foglalkoztató fontosabb iskolai kérdések
128 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE törekvést, továbbá mint annak az elvnek a megvalósítását, hogy az állami és nem állami, ránk nézve felekezeti tanárság, mely a nemzeti műveltség érdekében egyenlő munkát végez, anyagi ellátás tekintetében is egyenlő elbánásban részesüljön. Ennek az államsegélynek azonban van egy alapvető nagy hibája, hogy t. i. csak miniszteri szabályzaton és nem állami törvényen nyugszik. A református tanáregyesület nyomatékosan is kérte a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett felterjesztésében (1907. június 7.), hogy azok az elvek és módozatok, amelyek a felekezeti középiskolai tanárság fizetésének kiegészítésére vonatkozó szabályzatban kifejezésre jutottak, országos törvénybe foglaltassanak, s ilymódon a felekezeti tanárság ezen ügye a változó kormányok tetszésétől függetlenné tétessék. Ugyanebben a felterjesztésben kérte, hogy a fizetésrendezés tisztán a szolgálati idő alapján a fizetési osztályok mellőzésével történjék. Ezt azért említem meg, hogy ime a teljes seniumos rendszert a református tanáregyesület mindjárt a felekezeti tanároknak az állami fizetési osztályba történt sorolása alkalmával kívánta. Sajnos, sem egyik, sem másik kérelme nem teljesült. A fizetéskiegészítés miniszteri szabályzatban maradt, a seniumos rendszer pedig bizonyos korlátozásokkal 20 év múlva valósult meg. Törvény nem létében a tanári fizetéskiegészítő államsegély a mindenkori kormány tetszésétől tétetett függővé. Iskoláink tehát a legveszedelmesebb lebegő helyzetben vannak. A fizetéskiegészítésnek már a csökkentése is felborítja náluk a pénzügyi egyensúlyt, végleges megvonása pedig tökéletes zűrzavart idézne elő s a lét és nem lét félelmes kérdése elé állítaná őket. A kormány pedig a szabályzatban gyökerező jogánál fogva a fenntartótestületek megkérdezése nélkül tetszése szerint akkor és úgy intézkedik, amikor és ahogy akarja. Külön tárgyalás útján az egyes tanintézetekkel megállapodott ugyan a fizetéskiegészítés mértékére nézve, de ez ránézve nem kötelező. így történt, hogy a múlt évben a fizeiéskiegészítést váratlanul, előzetes értesítés nélkül a középiskoláknál általában 6 "/»•kai, a tanítóképzőknél pedig 8 "/»-kai szállította lejebb. Még különösebb figyelem volt a közoktatásügyi miniszter részéről, hogy püspökeinknek előzetesen tudomására hozta abbeli szándékát, mely szerint a polgári iskolai tanárok fizetéskiegészítését 50 °/o-ban akarja megszabni. így ezt a konventi elnöki tanácsnak sikerült megakadályozni, úgyhogy a polgári iskolai tanárok fizetéskiegészítését a miniszter egyelőre a folyó tanévre 18 "/o-kal csökkentette. Hozzájárul még ehhez egyes városoknak magasabb lakbérosztályba sorolása s ezzel az iskolákat fenntartó testületekre újabb terhek rakása. Mindez nehéz próbára teszi iskoláinkat, megakasztja fejlődésüket, sőt egyik-másiknak fennmaradását is kétségessé teszi. Hasztalan kérte a konvent a minisztert, hogy a fizetéskiegészítő államsegély leszállítása tárgyában kiadott rendelkezését helyezze hatályon kívül. Ettől az államháztartás súlyos helyzetére hivatkozással, elzárkózott. Az egyetemes tanügyi bizottság ez ügyben újabb felterjesztést sürget. Olyan indítvány is került elébe, aminőről már Szemlénk hasábjain is esett szó, hogy t. i. az iskolák államsegélyezése tárgyában egyszersmindenkorra teremt
