Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 3. szám - Megjegyzések
114 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE mutatja, hogy középiskoláink sokkal több érettségizett ifjút, főiskoláink sokkal több diplomás embert termelnek, mint amekkora utánpótlásra az értelmiségi foglalkozásoknak ma szükségük van. Ennek a következménye, hogy például az 1928. évi országos összeírás 35000 olyan érettségizett, s 5200 olyan diplomás egyént talált az országban, akik nem értelmiségi, hanem egyéb munkával voltak kénytelenek kenyerüket megkeresni. A minden foglalkozás nélkül álló szellemi munkások sorában pedig 5000 érettségizett és 2000 diplomás egyént találtak ugyanakkor. Ezek a számok, úgymond, 1928. óta még jelentékenyen emelkedtek, mert azóta a szellemi túltermelés rohamosan fokozódott. Rámutat e sajnos tényállásnak káros etikai, gazdasági és szociális következményeire, azután orvosszereket ajánl a bajok ellen. Preventív intézkedésül ajánlja, hogy 1. a közép- és főiskolai tanulók száma az élet mindenkori igényeinek megfelelően szabályozandó, 2. a tanulmányi szelekció közép- és főiskoláinkon komolyan végrehajtandó, 3. a pályaválasztási felvilágosítás kellőképpen kiépítendő. A két utolsó pontban foglalt kívánság szerintünk végrehajtható és végrehajtandó, minél elébb, annál jobb. Az első pontban kifejezett kívánság ellen azonban határozottan tiltakoznunk kell. Hogy már a középiskolákban szigorú numerus clausus alkalmaztassék, az pedagógiai abszurdum s az egyéni és polgári jogokba való olyan brutális beavatkozást jelent, hogy arra kultúráltomban gondolni sem szabad. Ugyan kiket bízhatna meg az állam azzal a feladattal, hogy a középiskolákba bocsátható gyermekeket kiválasszák ? Koponyatudósokat, pedagógusokat, vagy közigazgatási tisztviselőket? S vájjon akadna-e igazi kultúrember, aki erre a szerepre vállalkoznék? Nem hiszem. Azt pedig egész bizonyosan tudom, hogy komoly pedagógus ilyen szerepre semmiesetre sem vállalkoznék. Minden gyakorló pedagógus tudja, hogy a 9—10 éves gyermekről, hacsak nem idióta az, lehetetlenség biztosan megállapítani, vájjon alkalmas lesz-e középiskolai tanulmányokra. Gyakori eset, hogy az elemi iskolában még zseninek látszó gyermek a középiskolában, főleg a pubertás korában, valósággal elbutul, a kis buta pedig szinte hihetetlennek látszó fejlődést mutat fel. Megesik az is, hogy tehetségteleneknek mutatkozó, de szorgalmas tanulók, a középiskola felsőbb osztályaiban a legtehetségesebbek közé törnek elő. Sőt az sem ritka eset, hogy a középiskola egész folyamán nagyon korlátolt tehetségűnek mutatkozó tanuló, az egyetemen fejlődik ki s lesz belőle elsőrendű szaktudós. Erkölcsi lehetetlenség tehát az, hogy egyeseket a középiskolai tanulmányoktól erőszakkal visszatartsunk. De jogi lehetetlenség is. Ugyan milyen jogcímen lehetne ráparancsolni teljesjogú állampolgárokra, hogy gyermekeiket középiskolába ne járassák ? Nagyon helyes, ha a középiskolákat szigorú szelekcióra utasítjuk; de akiket a középiskolai tanárok lelkiismerete megtűr a középiskolában, azokat mondvacsinált rendszabályokkal nem szabad az iskolából kiszorítani. De nem menthető igazságtalanság az is, ha középiskolai érettségivel rendelkező, jó erkölcsű ifjakat megakadályozunk abban, hogy
