Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 1. szám - Borsos Károly: Új esztendő
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 3 Hogy ki, mit, hol és hogyan végezzen ebből a munkából, azt a pastoralis prudentia, a körülmények, a rendelkezésre álló erők határozzák meg. De bizonyos, hogy minden erőtényezőt fel kell használni, kit-kit a legalkalmasabb helyen és módozatok között, a nagy cél szolgálatára. Nem szabad a legkisebb erőt sem kihasználatlanul hagyni. A protestantizmus s főleg a kálvinizmus, aktiv keresztyénség kell hogy legyen. Ha nem ilyen, ellentétbe kerül lényegével s pusztulnia kell. A.z egyének kellő foglalkoztatása nemcsak erőnyereség, de egyúttal leghatásosabb nevelő eszköze is az egyéniségeknek. Az is bizonyos, hogy a munka oroszlánrésze a pásztorokra és tanítókra néz. Ezek nevelése és tervszerű foglalkoztatása tehát elsőrangú feladat. Arra gondolni sem szabad, hogy anyagi könnyebbség kedvéért iskoláinkat feladjuk. Adott viszonyaink között ez egyenesen öngyilkosság volna. Egyházunk a szó szoros értelmében tanító egyház. Életképes protestantizmus, iskolák nélkül el sem képzelhető. Legfeljebb ott nélkülözheti valamennyire a külön felekezeti iskolát, ahol az állam és társadalom is protestáns szellemben dolgozik, de ott se hátrányok, veszélyek nélkül. A világháború előtt, fontos okokból, híve voltam a kötelező állami népoktatásnak, de változott viszonyaink között minden erőmmel kész volnék küzdeni ellene. Ám a felekezeti középiskolák fenntartását a háború előtt is szükségesnek hirdettem, ma pedig még százszor inkább szükségesnek tartom. A protestáns öntudatnak azt a fokát, amelyre a népiskolás gyermek felemelhető, gondos hitoktatás talán még megadhatja valahogy felekezeti iskola nélkül is; de erős hitű, minden megpróbáltatás közt helytálló protestáns intelligencia nevelése, protestáns középiskolák nélkül, lehetetlenség. Erős intelligencia nélkül pedig, főleg protestáns kisebbségű országban, protestáns egyház tartósan, a fejlődés lehetőségeivel fenn nem állhat. Aki ebben kételkedik, az nem ismeri a protestantizmus lényegét, nem ismeri azokat a veszedelmeket, amelyek a tudományos képzés folyamán éppen a legerősebb intelligenciájú fiatalemberek hitéletét fenyegetik, nem ismeri eléggé azt a lelki folyamatot, amelyen szükség-
