Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 101 részből áll : Az értékelméletről általában, Az érték, Történeti rész mely utóbbit jobb lett volna előre tenni. Az első részben az értékelmélet meghatározása után foglalkozik az értékelméleti irányokkal, majd pedig az apriori értéktannal. A második, legterjedelmesebb részben az érték- és értékelésről szól és itt általában Böhm K. nézetéhez csatlakozik, bár az ő értékelméletét sem látja mentesnek a pszichologizmustól; Az érték fajai c. fejezetben túlhalad Bőhmön, amennyiben negyedik főértékül a szentségest veszi föl, ép idevágó fejtegetései azonban kevéssé meggyőzők, talán jobban teszi, ha Rickert helyett Makkai S. útmutatásai után indul, ahogy azokat különösen A lélek élete és javai c. pompás könyvecskéjében találjuk, mely csak véletlenül kerülhette ki az idevágó magyar és egyéb irodalmat jól ismerő szerző figyelmét. A következőkben szó esik az érték és értékhordozóról, az értékről és valóságról, továbbá az értékek milyenségéről, polaritásáról, rendszeréről. Ez utóbbi helyen Scheler zárt és Rickert nyílt rendszerét ismerteti, úgyhogy valóban el lehet mondani, hogy a jelen értékelmélet legfőbb problémáiról és azok megoldási kísérleteiről megbízható áttekintést nyújt. És ezzel az elébe tűzött feladatnak teljességgel megfelelt. Önállósága egyelőre csak abban nyilvánulhat, hogy az egymással küzdő álláspontok közül melyikhez csatlakozik, a másik nehezebb feladat: új megoldási módok felállítása csak további elmélyedés és tanulmány eredménye lehet, mire nézve azonban szerző első munkája sok reménnyel biztat. Sz. Ö. Kornis Gyula: Kultúra és nemzet (Kultúra és Tudomány sorozatában, Budapest, Franklin, 223 lap). A háború utáni európai eszmeszegénység legjobban a legyőzött államokat sújtja, mert míg a győzők, vagy legalább is felülkerekedők egyelőre új területeik konzerválásában találják meg céljukat, amazok elesettségükből csak új eszmékkel emelkedhetnek fel. Ezek világát megteremteni legkiválóbb gondolkodóknak törekvése s egyik leggazdagabb kincsesházuk Kornis könyve, mely különböző helyeken megjelent kilenc egybetartozó tanulmány összefoglalása. Az első: A magyar kultúra fejlődése. Kiindulópontja, hogy minden nemzetnek csak annyiban van létjogosultsága, amennyiben az emberiség kultúrjavait gyarapítja, védelmezi vagy fejleszti s kérdi: mi a magyarság világtörténeti jelentősége ? Az — feleli —, hogy fejlett politikai érzékével, államalkotó erejével tartós államot tudott alkotni a Duna—Tisza medencéjében s ott magasfokú kultúrát teremtett. Ezt a kultúrát mutatja be a szerző rendkívül érdekes, jellemző képben, végigkísérve történelmünket a vallás, jog, erkölcs, tudomány és művészet megnyilvánulásaiban. Az új eszmeáramlatok mindig nagyon gyorsan lépik át a magyar határt. A középkori Magyarország átlag ugyanolyan műveltségű, mint Európa bármely országa ; az olasz újjászületés első nagyszabású képviselője Európában Mátyás király; Luther fellépése után csakhamar a magyar népet is mélyen áthatja a protestantizmus, mely a vallásos életet a katolikusok-
