Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 102 nál is elmélyíti. A világeszmék útján lépést tartunk a haladó idővel a török háborúkig és a Habsburgok megnemértő, még kultúrtörekvéseinkkel szemben is ellenséges uralmáig, mikor kétfelé is kell harcolnunk önállóságunkért. A magyarság világtörténeti hivatása ekkor a nyugat kultúrájának védelme, miben áldozatul esik a maga fejlődése s nyeresége nemzeti érzése, öntudata, mellyel minden európai népet megelőz. A 18. század végétől a nemzet ismét kibontja fajának szellemi erőit s ebben is megfelel történeti hivatásának. A szerző eljut Trianonig s következő tanulmányában, a Nemzeti megújhodás-ban kérdi: mi most már a teendőnk a történet sarkaiból kifordult új világ közepette, mikor hirtelen történetté avult körülöttünk a világ? A feleletet gróf Klebelsberg Kuno neonacionalizmusában találja meg, ennek történeti és néppszichológiai megvilágítását adja a szerző tanulmánya. Szerinte az új történeti helyzetben a magyar nacionalizmust új tartalommal kell megtölteni. Az amputált test természetszerűleg tör a reintegrációra, de ennek az újraépülési folyamatnak újak a feltételei és eszközei. Megállapítja a nemzet fogalmát s ezt a közös nyelv és faj kritériumain túl elsősorban a sajátos szellemi és kulturális javak közösségében látja. Foglalkozik az állami érzéssel, internacionalizmussal, kozmopolitizmussal, nemzetiségi kérdéssel, szocializmussal, hogy ezek történeti megvilágítása után megrajzolja a kiegyezés Magyarországának politikai ideáit s rávezessen ezen fényes kor végzetes tévedéseiből kivezető útra. A közjogi harcokban a nemzet nagy alkotmányjogi hallucináció áldozata volt: örökösen obstruálta a valóságot. Jelentéktelenné törpültek égető kérdései: a földbirtokreform, népesség, népműveltség, munkáskérdés és parasztvédelem. Az állami centralizáció kiölt a nemzetből minden önállóságot és az állam összeomlása magát a nemzetet is maga alá temette. Mik hát most a teendőink? A külfölddel való kapcsolatainkat kell kimélyítenünk. A Collegium Hungaricumok is ezen cél vonalában állanak. Az ázsiai orientáció bizarr s káros illúziójától Szent István döntésének szellemében továbbra is nyugat felé kell fordulnunk. Az elcsatolt területek magyarságának érdekében védekeznünk kell az utódállamok nacionalizmusa és az internacionalizmus ellen. Volt nemzetiségeinket a száz évvel ezelőtti patriotizmus iránytűjének segítségével az Üj Hungáriába kell vezetnünk. A nagykapitalizmus tanulni nem akarásával szemben kötelességünk a munkásság visszanacionalizálása. A nemzetközi szocializmusnak nincs más ellenszere, mint a több kenyér, mert a szó elrepül, az érzelem lohad, a gyomor követel. Komolyan kell törődnünk a parasztsággal, le kell vetnünk a középosztály gentry-hibáit, tervszerűvé kell tennünk a katona-ideált, az új nemzedékben meg kell teremtenünk vagyonosodásunk lelki előfeltételeit. Vissza kell szorítanunk a passzív, a negatív, a destruktív magyar ember típusát s uralkodóvá kell tenni az aktív, a pozitív, a produktív magyar emberét, aki magyar lábra állítja kultúránkat, a világ és az emberi lét elvszerű látásával, szilárd erkölcsi és világfelfogással nemzeti ideálokat valósít meg. Ebbe a gondolatkörbe illeszkedik bele a többi tanulmány is : Romantika és reformvágy (Széchenyi Hitelének történetfilozófiai beál-
