Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 3. szám - Fejér Lajos: A szovjet orosz középiskolák
98 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE az elsőfokú iskola elvégzése után lehet belépni és a főiskolára előkészíttetni. Tanulókat ide csak a dolgozó osztályból vesznek fel. A „fakultások“ különös előkészítést adnak az illető főiskolába, amellyel szoros kapcsolatot tartanak fenn. Itt igyekeznek igazán olyan szakembereket nevelni, amilyenekre az államnak első renden van szüksége, akikből a kommunista pártnak, ha nem is vakbuzgó tagja, de odaadó, mindenkép megbízható híve kerül ki és majd idővel felválthatják nyugodtan a most egyelőre csak szükségből alkalmazott s megtűrt tisztviselőket. A másodfokú iskolák elégtelen száma dacára a főiskolába a szigorú föltételek miatt csak kevesen járhatnak be. Pár év óta külön felvételi vizsgát kívánnak a jelentkezőktől. Itt nyer aztán beigazolást, mennyire válnak, illetőleg nem válnak be az új tantervek és módszerek. A kérdező tanárok a lehető alacsony fokra szállították le a mértéket, de még ekkora elnézés mellett is sokhelyen az előállottak nagyobb részét vissza kellett vetniök: a jelöltek alig 20—30 "I< -a vált be, úgy hogy a helybeli sajtó is riadót fújt és kénytelen volt általánosságban a közoktatás színvonalának sülyedését megállapítani. A tapasztalt szomorú eredmény jórészt gazdasági okokra vezethető vissza. Oroszország az 1913—14. isk. évben 300 millió rubelt áldozott a közoktatás céljaira ; habár a múlt isk. évben ezt az összeget már majdnem elérték, az mégis jóval kevesebb, tekintve hogy a rubel értéke több mint a felére csökkent. És az a tekintélyes összeg is összeesik, jóformán jelentéktelenné válik, ha elgondoljuk, hogy a legtöbb iskola fölszerelése a háborús évek folytán mily hiányossá, semmivé lett, mennyire lerongyosodott, elpusztult. így nem csuda, ha legtöbb helyt csak a legszükségesebb kiadások fedezéséről tudnak gondoskodni, s életük jószerint csak tengödés. Másfelől számot kell vetni, mikor a tanulásbeli eredménytelenségről ítéletet akarunk mondani, a magánélet száz meg száz arcú szükségeivel és nyomorúságaival, amilyen a táplálék, ruházat, kivált pedig a szegényes, szűk lakásviszonyokkal, amelyek tanárt, tanulót egyaránt sajnálatosan korlátoznak a munkában és mérséklik, kétessé teszik az előmenetelt. Különben a kommunista párt híven kitart, dolgozik az „eszme“ mellett s minden áldozatra kész érte; azonban kemény meggyőződése, hogy akkor tesz az ügyért legtöbbet, akkor munkálja, biztosítja leginkább a sikert, ha a régi fajta, kivált családi nevelés ellen szívósan küzd, mint amely a kommunista felfogással homlokegyenest ellenkezik, legfőkép pedig a vallásos eszmékkel száll szembe, mert a forradalmi gondolatok diadalrajutását ezek hátráltatják, késleltetik legjobban. Mindeme törekvések természetes és szándékosan fölidézett, sőt sietve érlelt következménye a tanulóknál a függetlenség, a korlátot nem ismerő szabadság, az önmaga személyével tekintet nélkül rendelkező szabadosság szelleme, a megvetés, a harag, elkeseredés, gyűlölet indulata mind az ellen, ami a felsőbbség, a tekintély, a parancs, az enge-