Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 3. szám - Elekes Imre: Új iskolatípus Sárospatakon
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 85 Új iskolatípus Sárospatakon. Tanártársaimat bizonyára érdekelni fogja, hogyha értesülnek azokról a változásokról, amelyek a pataki főiskola gimnáziumában készülőben vannak. Több szempontból nagyon érdekesek. Részben igazolása annak, hogy korunk az iskolatípusok tekintetében sem enged merevedést. Sokan bosszankodnak a sűrű változásokon, melyek különösen a közép• * iskolák körül az utóbbi, mintegy másfél évtizeden keresztül történtek. Még végig sem ment az új tanterv a nyolc évfolyamon. Evek óta ostromolja úgy a közvélemény egy része, mint a tanárság és iskolafentartók másik része. Hiábavaló volt a magas elméleti tudományos elgondolás, a fokozatosan tért nyitó új célkitűzés és új forma. A fojtott légkör, a jövendőt látni vágyó türelmetlenség, a jelennel megbékülni nem tudó elégedetlenség folyton újabb meg újabb iskolaformákat követel. A ma élete nagyon keveset vált be a hozzá fűzött reményekből. Az iskolák nem tudják azt a biztonságot adni, amit régen, amit ma is várnak tőlük. Helyes ez? Nem helyes? Nem érünk rá tudakolni. Tények, kemény és brutális tények lépten-nyomon. Ezért nem érdemes bosszankodni a sűrű változásokon. Nem lehet sajnálni azt, ami volt. Nem lehet fájlalni, hogy az elmúlás bélyege rajta van az újon. Az élet keresi a maga iskoláját. A ma élete : a ma és a holnap iskoláját. Sárospatakon a változásoknak nem ezek az elsőrendű rúgói. Bizonyos, hogy a ma levegője nélkül nem lehettek volna életrevalók az elgondolások. Megfelelő légkör feltétlenül szükséges volt. E nélkül botránkoznának a kövesedő gondolatok; keseregnének az új ritmushoz szokni nehezen tudó természetek. Tehát ez is szükséges volt ahhoz, hogy az új gondolatok valósulhassanak. A mélyebb ok azonban országunk jelenlegi szomorú területi állapota, — egyszóval: Trianon volt. A pataki iskola az évszázadok folyamán mindig hűséges és elmaradhatatlan osztályosa volt a nemzet életnyilvánulásainak. Ha újabban divatossá lett, de egyúttal mesterkéltnek is mondható kifejezést akarnék használni, úgy mondanám, hogy egyik gyúpontja volt azoknak, amiket felsőtiszai jelzővel illetnek a szellemtörténet újabb kutatói. Ezek a területi kifejezésekbe pólyázott felekezeti elkülönítések nem lennének megbélyegzők teljesen nyílt, de tárgyilagos és igazságos előadásban sem. A magyar reformátusság sohasem csinált titkot belőle, hogy a vallásnak, a felekezetnek az egész emberre, tehát világnézetére, gondolkodásmódjára, hazájához, nemzetéhez, fajához, embertársaihoz való viszonyára nézve döntő jelentőséget tulajdonít. Ha azt állítják róla, hogy fajiságának pregnánsabb képlete, — még akkor sem
