Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 3. szám - Elekes Imre: Új iskolatípus Sárospatakon

86 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

bántó, ha a kulturális áramlatokkal szemben való fokozottabb érzékenységének tulajdonítják azt.

Az egyik szülőoka az újításoknak most is visszavihető a felekezeti megoszlásra. De a két szélső felekezeti gondolat, a róm. katolikus és a református, találkozik abban a felséges célban, hogy hazájának kíván mindkettő szolgálatára lenni. A nemzeti propaganda munkáját kívánja minden erejéből végezni. A róm. katolikus a latin tagok körében, a református az angolszász népek között. Egy kevés megalkuvás talán van ebben, mert a felekezeti színvonal magasabbnak látszik, — de ez világjelenség. És, úgy látszik, ma közelebb viszi más nemzetek fiaihoz, mint pusztán az igazság, méltányosság, vagy más etikai fogalmak

Bizonyos, hogy ez magában is kellő indokolás. Nem lehet felsé gesebb cél, mint szolgálatára lenni az igazságnak, a nemzetnek.

De a pataki újításokban még más magasabb érdek is munká, Nyilvánvaló, hogy a református ínternátus-ügy az utóbbi időben kisst háttérben maradt. Okait most ne fürkésszük: maradjunk a megállapításnál. De az is nyilvánvaló, hogy a társadalom egyre jobban sürgeti a nevelőintézeteket. Ennek indokait se boncoljuk. Az a pár meglevő református fiúinternátus, bármily tiszteletreméltó a végzett szolgálat, a tények bizonysága szerint nem tudott tért hódítani olyan családokban, amelyek minél kevesebb zökkenővel óhajtották volna végeztetni gyermekeik nevelését intézetekben. — Azt is hozzátehetjük, hogy nem is tűzték ki azt célul: egyik csaknem egészen szűk körre szorítkozik és humanitárius intézményben óhajt maradni. A másik is kötve van a viszonyoktól, demokratikus gondolkodásmódtól, természeti környezettől s talán más tényezőktől. Ismétlem, saját céljaiknak pompásan megfelelnek, teljes tisztelet illesse a nagyértékű nevelői munkáért, amely országos viszonylatban is minden elismerésre érdemes.

De a protestáns közép és felsőbb osztály gyermekeinek számára nincsen internátus. Egyházi alkotmányunk az egyetemes papság gondolatával megköveteli, hogy világi embereink fiai is éppen olyan református szellemben nevelkedjenek, mint leendő lelkészeink. Hogyan képzeljük el, hogy ízig-vérig református tanácsbírák, presbiterek és gondnokok legyenek azok, akik nem református szellemben nevelkedtek. Még a pusztán más felekezetű iskolába járás is ráüti bélyegét az egyénre, — hát még ha intenzív nevelést gyakorló internátusokban nevelkednek fiaink? Az utolsó időkben pedig ez előtt a kényszerhelyzet előtt állottak a taníttató szülők. Viszont a róm, katolikus modern nevelőintézetek száma évről-évre szaporodott s bár nem szívesen, — hiszen hangsúlyozzák, hogy saját fiaik részére nyíltak meg — csak kivételesen vesznek fel más felekezetű fiúkat és csak az esetben, ha a szülők írott nyilatkozatban előre kijelentik, hogy fiaikat illetőleg mindenben alávetik magokat az internátus rendtartásának. Az pedig igazán lehetetlen kívánság volna valamely internátustól, kivált a mai időkben, hogy idegen felekezetű tanulóihoz alkalmazkodjék.

Ilyen külső-belső szükségszerűségek érlelték már régebbtől a pataki internátus gondolatát. Már 1912-ben megvette a főiskola ehhez az 5