Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 10. szám - Megjegyzések
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 165 jelent volna meg, ha nem a közoktatásügyi miniszter tiszta palástjába kapaszkodnék, lia nem a miniszter szavaira hivatkoznék botrányos vádjai igazolása végett. „Az én pedagógiai eszményem nem a rövidlátó gyerek, aki egész nap a könyv fölé görnyed, aki árulkodik, hogy magaviseletből jó kalkulust szerezzen; mert én azt akarom, hogy tanult, de amellett izmos, becsületes, szókimondó és igazmondó embereket neveljünk a hazának, mert csak ilyen nemzedék viheti a magyar ügyet nagy nemzeti céljai felé. “ Ezt mondta a miniszter a Nemzeti Sportuszoda megnyitó ünnepségén. E szavakba kapaszkodva a Nemzeti Sport cikkírója idézett cikkében többi közt a következőket mondja: „Ezekkel a szavakkal a miniszter pellengérre állította, megbélyegezte a középiskolai nevelés, jellemnevelés csődjét.,, „Mert az a diák, aki a mai középiskolai szabályok és szokások szerint nyeri el a becsületes diák címét, abból az életben sose lesz „becsületes, szókimondó, igazmondó ember“, hanem meghunyászkodó, talpnyaló, sunyi, stréber, amilyennek nevelték. Ha magyarázatát keressük annak a szomorú kortünetnek, hogy közéletünk tömegszámra termeli ki magából a stéberkarriéreket, akiket nem a tudás, nem a rátermettség vitt fölfelé a fejlődés lépcsőfokain, hanem a kaméleontermészet, a hízelgés, a fölfelé való talpnyalás és lefelé gerencesség, ennek a kortünetnek megtalálhatjuk a magyarázatát a középiskolai nevelésben. Itt megtanulja az ifjú, hogy nem mindig a tudás, de sokszor csak a tudás szerencsésen mutatott látszata, nem a becsületes nyíltság, de nem egyszer az árulkodás biztosítja részére az elsőséget, az előrejutást. A középiskola bűne jórészben a megalázkodó, gerinctelen strébertipus. “ „Megtanították hazudni az ifjúságot, letagadni, hogy esetleg futballozni voltak, hogy sportolnak“ stb. íme, ezeket a vádakat hámozza ki, olvassa ki cikkíró a miniszter fent idézett szavaiból. Hát aki így tud olvasni, így tud szavakat, beszédeket, értelmezni, arról igazán nem csodáljuk, hogy ellenséges szemmel tekint az iskolákra, sőt azt a gyanút kelti, hogy a múltban is hadilábon állott a középiskolával s melegen ajánlhatjuk neki, kezdje újra, saját érdekében, a középiskolai tanulmányokat. Meggyőződésünk, hogy érdemes közoktatásügyi miniszterünk felháborodással utasítja vissza szavainak olyan értelmezését, aminőt cikkíró adott azoknak. Hát nem gondolja cikkíró, hogy állításai kemény vádak nemcsak a középiskolai tanárság, de az ellen a miniszter ellen is, aki tíz év óta elnézi, tűri azt a lélekrontást, ami cikkíró szerint, a magyar középiskolákban folyik ? Vagy tán nem tudja azt, hogy a középiskolák mai nevelési szabályait a cikkében dicsőített miniszter állapította meg s hogy ennek a miniszternek a feladata az is, hogy az iskolák tanító és nevelő munkáját ellenőrizze ? Avagy talán azt hiszi, hogy a minisz-
