Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 3. szám - Dr. Szlávik Mátyás: A német egyetem válsága

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

83

városok középiskoláiban nem két modern nyelvre és más effélékre van legelső renden szükség, hanem a földművelés, állattenyésztés fejlesztését előmozdító tudásra. Micsoda lendületet adhatnának az ilyen iskolák csak egy nemzedék után is az ország gazdasági helyzetének, azt csak jóformán sejteni lehet, de biztosan kiszámítani nem.

Mindkét felvetett problémának, a túlterhelés megszüntetésének és a mezőgazdasági középiskolai típus létesítésének az ügye, szerény véleményem szerint, összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a latin tanításának egy-két évvel való megszorítása. Az, aki a testi és lelki nevelés harmóniáját újra megteremti és a földből élő magyar népet a föld alaposabb ismeretére és hasznosabb szeretetére megtanítja, valóban korszakos újítást fog alkotni hazai közoktatásunk területén. Emellett — erről szentül meg vagyok győződve, — e területen munkáját közmegnyugvás fogja kísérni, a szakkörök is és a nagyközönség is helyesléssel fogják kísérni reformtörekvéseit. Ellenben a latin tervezett visszaszorításáért, míg a „profanum vulgus" tapsait — elismerem — könnyű lesz megszerezni, addig a szakkörök, amelyek mégis csak értenek valamit a mesterségükhöz, a legnagyobb aggodalommal látják a készülődő ilyen irányú reformot és maguktól, ha ugyan jelent még valamit a mostani idők világszellemében az ilyen elv, a felelősséget a következményekért a jövőre nézve elhárítják.

Vitéz dr. Bessenyei Lajos.

A német egyetem válsága.

E cím alatt közöl Biberstein báró freiburgi egyetemi tanár egy hosszabb tanulmányt az Euckenbund nagy színvonalú lapjában, a „ Tatwelt“ legújabb füzetében a német egyetemi tanulmányozás szabadságáról. Elsőnek írt erről a kérdésről még 1802-ben Schelling, kit követett Fichte és Schleiermacher, kik mindmegannyian az egyetemi tanszabadság és önkormányzás magasztos gondolatát vitatták. A német egyetemi élet renaisance-a, a német klasszikus idealizmus szellemi mozgalmához s főleg Humboldt Vilmos nevéhez és reformjavaslataihoz fűződik, aki a kutatás és az egyetemi tanítás szabadságát „eszménynek és követelménynek" jelentette ki az egyoldalú iskolai gyakorlati feladatokkal szemben. E kérdésnek legalaposabb írója Paulsen és tanítványa Spranger az egyetemi irodalomban.

E fontos szellemtudományi problémáról a középkornak alig volt fogalma. A középkori egyetem, az egyház papi fővédnöksége alatt a kész ismeretanyag közlésére, esetleg igazolására, nem az önálló személyes kutatáson alapuló tudományos ismeretre fektette a fősúlyt. A tan és a kutatás szerves egységét nem ismerte és homályos volt előtte a tudományegyetem szoros tudományos szelleme és erkölcsi felelőssége. Ezen fordul meg az egyetemek és az akadémiák különbsége is, bár Németországban az egyetemi tanárok és nem az akadémiai tagok voltak fő