Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 3. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Új tanterv felé
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 79 A kultuszminiszter a február 16-i cikkében (Pesti Napló) a következőket írja: „Mit használ a létért való küzdelemben egy magyar ifjúnak a görög és a latin és mit használ az, ha ehelyett németül és angolul, vagy olaszul és franciául ért? Ennyit az iskolában is meg lehet szerezni, a többi pedig már könnyen jön, mert akinek valamely élőnyelven alapos a nyelvtani tudása és emellett van bizonyos szókincse, az a folyékonyabb beszédet egy-két hónapi külföldi tartózkodás után egész könnyen elsajátíthatja. Abban a pár mondatban, amit az imént elmondtam, van a reform lényege és annak, azt hiszem, minden józan ember által könnyen megérthető indokolása.“ Tehát a miniszter a most felsorolt ellenérvek közül itt maga állapítja meg, hogy reformjának oka és célja legfőképpen a hasznosságra törekvés. Ezt különben már a harmadik cikke végén (P. N. febr. 9.) is kijelenti: „Remélem, hogy az így kimunkált reálgimnáziumtípus majd hasznos iskolafajta lesz.“ Tehát nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez az egész reform az utilitarizmus jegyében áll: „in hoc signo victurus est." E tekintetben pedig súlyos, sőt legyőzhetetlen nehézségek vannak. A „non scholae, séd vitae discimus‘‘-féle álláspont nem új találmány, hanem nagyon régi követelmény. De a tudomány mindig csak általánosíthat, az élet ellenben mindig egyedi jelenségeket termel és így olyan akadállyal kerülünk szakadatlanul szembe, amit teljesen kiküszöbölni nem is lehet, legfeljebb többé vagy kevésbé csökkenteni. Sem maguk az egyes tudományok, sem semmiféle iskolatípus, vagy nevelési rendszer el nem tüntetheti végképpen ezt az ellentétet, csak törekedhetik a minél célszerűbb kiegyensúlyozására. Már most erősen problematikus értékű az az állítás — az egyéni vélemény axiologiai határán semmiesetre sem emelkedhetik túl, bármilyen magas és előkelő helyről hangozzék is —, hogy pl, a 4 évfolyamú latinos iskola megspékelve 8 évi némettel és 6 évi angollal vagy franciával vagy olasszal „hasznosabb iskolafajta“ lesz, mint a mai humángimnázium? Hiszen a humániórák tanulásán nőtt fel a mai egész angol és német nemzet színe-java és lám, ilyen nevelési rendszer mellett óriásit fejlődött mind a két birodalom minden tekintetben s még, ahol a „strugle for life“ a szó legigazibb értelmében legjobban szokott érvényesülni, a harc mezején, a világháborúban is megmutatták e germán törzsek fiai, hogy mire képesek. Soha ne legyen a magyar jobb üzletember, mint amilyen „businessman“ az angol és soha technikailag, iparilag, sőt mezőgazdaság terén is ne törjön jobban előre, mint a német az elmúlt évtizedek alatt, vagy akár ma is. Ne beszéljünk hát a latinról és görögről úgy, mint az életrevalóságnak, a hasznosságnak, a gyakorlati nevelésnek a kerékkötőiről, mert ezzel évszázados történeti tényeket és igazságokat próbálunk elhomályosítani. A latin és görög a maga nevelő hatását nem kénytelen igazolni, csak egyszerűen visszamutat egy néma gesztussal a letűnt évezredek emlékeire. Ellenben nagyon ajánlom, sőt kérem, hogy a klasszikus nyelvek tanításának ellenségei olvassák el az ORTE Közlöny XLV. évfolyamának (1911—12.) 584—86. lapjain Írottakat és vessék össze az 1901. évi orosz középiskolai reformnak, mellyel a latint
