Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom

56

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

(melynek kezdetét 1740-töl, tehát Richardson Paenclájának megjelenésétől számítja) az előzményeit (Lily, Lodge, Sidney, Nash, Greene, Barclay és Bun Jan), sőt nem feledkezik meg a görög regényes elbeszélésekről sem. De itt ta'án jobb lett volna a regény fejlődését az ókortól egészen 18. századig vázolni és ebbe a keretbe az angol

regényt beilleszteni. A 18. század regényírói közül Defoe, Svift,

Richardson, Fielding, Smollett, Sterne, Goldsmith, a 19. századéi közül

Scott, Dickens, Thacheray, G. Eliot, Meredith, Hardy, Stevenson, Kipling találnak bővebb méltatást, de a kisebbekről sem feledkezik meg az e téren imponáló tájékozottságot tanúsító szerző, így pl. Scott előfutárjait és követőit is megismerteti velünk. Szerző röviden ismerteti

az illető regényíró életét, felsorolja és jellemzi főbb műveit, kiemeli azok irodalomtörténeti jelentőségét, rámutat az egyes művek szépségeire és fogyatékosságára és itt-ott, hol angol, hol mágyar szemelvényeket is ad. Az előbbieket a gyengébbek kedvéért talán magyarra is le lehetett volna fordítani. De a tudós szerző beható elemzése itt nem áll meg, hanem kimutatja az angol regényírók egymásra és a külföldi regényirodalomra telt hatását, ép így a magyar vonatkozásokra is kellő gondot fordít. Ezenfelül megemlíti az angol regények magyar fordítását. E kimutatásból kitűnik, hogy a legkedveltebb angol regényíró Magyarországon mégis Dickens! Kundtnak a tudományos búvárok és a művelt közönség igényeit egyaránt kielégítő kiválóan alapos könyvét, Szemlénk olvasóinak is szivesenajánljuk. Sz. O.

Bruckner Győző: Ferenc Ferdínánd trónörökös magyarországi politikai tervei. A miskolci ev. jogakadémia tudományos értekezéseinek tára. 34. szám. 75. oldal.

Egy angol közmondás azt tartja, hogy nincs olyan gonosz szél, amelyik valamire jó ne volna. Az a gonosz szél, mely az osztrákmagyar monarchiát összedöntötte és hazánknak is olyan kimondhatatlan kárt okozott, lefújta a bécsi titkos levéltárak ajtajának lakatját is. Gondos kutatók munkássága folytán sok dolog napfényre jutott, amit addig csak egy-két beavatott tudott, vagy talán csak sejtett és pedig csupán egyes részleteiben. Tisztábban látjuk Ferenc Ferdinánd rejtelmes egyéniségét is, aki mint valami vihart rejtegető felhő borongott a nyugati égen, ahol a közel kilencvenéves jó öreg király napja már leáldozóban volt.

A Ferenc Ferdínánddal foglalkozó monográfiák között nagy a jelentősége Bruckner Győző jelzett munkájának is. Megértjük ebből, hogy Ferenc Ferdinánd mintegy össze volt téve olyan ellentétes jellemekből, mint a vakbuzgó, korlátolt és zsarnoki hajlamú I. Lipót és a népei boldogítására törekvő, páratlanul erős akaratú, alkotni vágyó és mégis álmodozó, sokat tudó, de az Istentől rábízandó nemzetek lelkét nem ismerő, történeti érzék hiányában, minden törekvésében előre is sikertelenségre kárhoztatott II, József.

Jellemének fővonása volt vakbuzgósága, amit neveltetése, különösen egykori tanára, a tudós, de elfogult Klopp élesztett benne