Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 55 elé képzeltem. Udvariasan azzal fizettem ki, hogy nagy a kereslet; alig hiszem, hogy adhassak. Próbáljon csak valaki házi szerekkel gyógyítani! Ha nyilvánosságra kerül, bezáratják kurúzslásért. Foglalkozzék csak folyamodványok, períratok szerkesztésével! Becsukatják mint zugírászt, Érdemes lett volna azt a két és félórás heves vitát végig hallgatni, amit az őszi egyházkerületi gyűlésen a papok folytattak a legáció ügyében. Célja főkép az volt, hogy legációt csak teológusok kaphassanak, profán diákok (bölcsészek is) vagy egyáltalán ne juthassanak hozzá vagy legfeljebb azok után; felsőbb évfolyam, jobb előmenetel mellékes. Csak a tanári rendből hiányzik az állása tekintélyét védő öntudat, csak a mi munkánk az, amelyben minden kis és nagy diák a mi támogatásunkkal szabadon, minden előkészület nélkül tevékenykedhetik. Holott, ha már a saját intézetünk növendékeit nem taníthatjuk, iskolánk jómódú növendékei mellé a helybeli rokon- vagy testvér-intézetek tanárait ajánlhatnók, mikor többgyermekes helyettes tanárok tengődnek megmosolygott fizetésen, A tanárok csak utólag ébredtek annak keserű tudatára, hogy a törvényhozás, mikor más foglalkozási ágak érdekképviseletét a közigazgatásban biztosította, őket észre sem vette. A polgári életben élvezett megbecsülésünknek kiáltó példája, hogy annak a Debrecen városnak a törvényhatóságában, amely sok századon keresztül főiskolájától kapta hírnevét, az évszázados kollégium egyetlen tanára sincs benne. A kis város társas életében még valami a tanár, Debreoenben elenyészik. Hogy még kevesebb alkalma, kedve és ideje lehessen társas élethez, a többiekénél súlyosabb munkáján felül még gyakorló tanárjelöltek vezetésével és azzal járó módszeres értekezletekkel is megterhelik. Örüljön, aki tud, a kétes értékű kitüntetésnek ! A fizetésrendezés sérelmeinek tárgyalása mellett állásunk védelmének kérdéseire fordíthatnának néha a tanári karok és egyesületek egy-egy kis figyelmet 1 Szeremley Béla. Hazai és külföldi irodalom. Kundt Ernő: Az angol regény mesterei. 374 lap. Budapest Franklin társulat. Kultúra és tudomány. Kundt E. ezzel a kitűnő könyvével nagy örömöt szerzett mindazoknak, akik az angol regényírókat akár eredetiben, akár fordításban olvassák. Mivel angol regényírásról szorosan véve csak a 18. és 19. században lehet szó, e két századdal foglalkozik szerzőnk behatóan, de a bevezetésben vázolja a regény fejlődését, elkülöníti az eposztól és mondától és párhuzamba állítja a drámai és a lírai költészettel. Megemlíti még az angol regény fejlődésének
